Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Farkas Gábor: Zalai gyűjtemény 3. (Szerkesztette: Degré Alajos.) Zalaegerszeg, 1975. / 181–183. o.

nyeit, összehasonlító adatok, statisztikai táblázatok egészitik ki a gazdaságtörténeti tanulmányt. Az elmondottakhoz csupán egy megjegyzésem: az újságok nem minden esetben a közvélemény állásfoglalását tükrözik, különösen a burzsoá sajtó nem (275. o.). A szekszárdi apátság és a megyeház történetével foglalkozik KOZÁK KAROLY. A tanulmány jó példája a régészeti és történeti kutatások ötvözetének. Az 1061-ben alapított bencés apátság temploma hazánkban egyedülálló alaprajzú. Valószínű, Kijevből jött építőmester tervei alapján készült. Az apátság a Dunántúl egyik legfontosabb egyházi intézményévé vált a középkorban. A mohácsi csata után a szerzetesek elhagyták, a 18. században kezdődött meg a romos apátság és templom újjáépítése. 1783-ban a vármegye megvásárolta az apátság területén levő épületeket, majd ide költöztette a megyeházat. 1827-1832 között Pollack Mihály tervei alapján az uj, klasszicista stilusu, a közigazgatás céljait szolgáló megyeháza. Az elmúlt években végzett helyreállítási munkák eredményeként nemcsak Szekszárd városa, de hazánk is egy szép műemlékkel gazdagodott. A megye egészségügyének helyzetét a 19. század első három évtizedében vizsgája GUTÁI MIKLÓS. A három évtized szoros szálakkal kapcsolódik Babits Mihály (a költő dédapja) tiszti főorvos tevékenységéhez, aki áldozatos munkát végzett az egészségügy területén. Az 1801-ben épült szekszárdi — igaz csak 12 ágyas — kórház fejlesztését is ő szorgalmazta, amely 1826-ban a "tébolyodottak házá"-val bővült, s évente 40-70 beteget ápoltak, gyógyítottak az ispotályban. A megye szigorú fellépését követelte a kuruzslók, az "avatatlan gyógy kontárok" , a "majmozó alorvosok" (korabeli elnevezések) ellen. Az a javaslata, hogy a szembetegek a megyei kórházban ápoltassanak, nem talált meghallgatásra. A szerző tanulmánya az 1831. évi kolerajárvány ismertetésével zárul. Rozsnyay Mátyás élete és munkássága a tárgya BOROS ISTVÁN és ZBORAY BERTALAN munkájának. Az országos hirü gyógyszerész 1861-től 1874-ig Zomba község gyógyszerésze volt, majd Aradra költözött, s munkásságának kiteljesedése is az alföldi városban következett be. Ennek a kötetnek a tanulmányai is elősegítik Tolna megye történetének jobb megismerését. Erdős Ferenc ZALAI GYŰJTEMÉNY 3. Zalaegerszeg, 1975. 1975. 190 old. (Szerkesztette: Degré Alajos.) A Zala megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának ez a kiadványa legujabbkori történetünk egyik fehér foltját tüntette el. Fenti kiadványban Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején cimü munkáját publikálták. A téma Magyarország második világháborús szerepével kapcsolatban roppant fontossággal bir. A szerző bevezetőben megállapítja, hogy Lengyelországnak a hitleri támadás során történt összeomlása nyomán több mint 150 ezer lengyel katonai és polgári személy került Magyarországra. A magyar hatóságok magatartása velük szem181