Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - IRODALOM - Farkas Gábor: T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady birtokon 1767–1867. Somogyi almanach 22. (Kaposvár, 1975.) / 529–532. o.

kivül szüksége volt napszámosokra. Ezeket curiális zsellértelepek létesítésével érte el. A curiális zsellérek a jobbágyfalvakban vagy külön egy-egy pusztán telepedtek meg. Némi kedvezmény ellenében évi szolgálattal tartoztak az uradalomnak. Az 1830-as évek jellemzője a telkes gazdák számának állandó csökkenése és a házas zsellérek szaporodása. A telkesek és a kisházasok vagyoni helyzetén a bérletek sokat segítettek. Az uradalom pedig szívesen adta bérletbe, feles müvelésbe a munkaigényes vetéseket, tavaszi növényeket. A szerző szerint a jobbágyság nem gazdálkodott rosszabbul, mint a korszerűen szervezett uradalom. Kimutatja, hogy őszi gabonából lényegében ugyanannyit csépeltek ki a jobbágyszérükön, mint az uradalmi majorokban, burgonyából pedig jóval többet termeltek a telkesek. Az úrbéri illetőségek elkülönítése azonban nem ment simán. Minden esetben - még 1848 előtt - csak per utján sikerült a jobbágyoknak némi eredményt kicsikarniuk, de ezek végleges lezárása a forradalom után, az Úrbéri Törvényszék döntése alapján, jórészt 1861-ig történt meg. Az úrbéri elkülönités körüli huzavona váltotta ki végeredményben az egyik falu lakói között (Mesztegnyo) azt a hatóság elleni zendülést, melyet csak karhatalom tudott leverni. A negyedik részben az uradalom népességének a forradalom alatti és utáni magatartásával foglalkozik a szerző. Megállapítja, hogy a forradalom felszínre hozta mindazokat a problémákat, melyek a jobbágyokat az elozo évtizedben elkeserítették. Hitték, hogy a sok éve, vagy évtizede nyitva álló kérdéseik végre megoldást nyernek. Ez azonban nem igy történt. Ismeretes, hogy a nagybirtokos osztály a neoabszolutizmus idején lefolyt elkülönítési perekben osztályérdekeit következetesen érvényesíteni tudta, miközben a felszabadult parasztságnak csak egy töredéke valósíthatta meg évszázados álmát. Ezeknek ez a szabad paraszti fejlődés útja volt. így a szerző - a tanulmány végén - joggal vonja le a konzekvenciát, mely szerint az uradalom a "paraszti gazdálkodásra súlyos csapást mért". T. Mérey Klára a tanulmány készítése során nagy terjedelmű forrásanyagot tekintett át. Elsősorban a Somogy megyei Levéltárban őrzött különböző összeírások, úrbéri tabellák, birtokrendezési iratok, úrbéri peres akták, megyei közgyűlési jegyzökönyvek adataira támaszkodott, de felhasználta az Országos Levéltárban lévő Departamentum urbariale ide vonatkozó részét is. Az uradalmi levéltárak közül az ürményi Hunyady levéltár adatait tárta fel, amelyet jelenleg Nyitrán őriznek. A szerző, - mint nagy tapasztalatokkal rendelkező történész - a forráskritika módszereit alkalmazva több helyütt rámutatott az iratok forrásértékére ül. felhasználhatóságára. Pl. 1794-ben a szili kerületben birtokösszeirást végeztek. Ugyanebben az esztendó'ben keletkezett egy dikális összeírás is. A szerző megállapította, hogy a conscriptio possessionis adatai a valósághoz közelebb állnak. Ez a megállapítása az 1828. évi országos és megyei conscriptiokra is vonatkozik. Azt irja, hogy a nagy adateltérések arra figyelmeztetnek, hogy az országos R31