Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - IRODALOM - Szilágyi Gábor: Üzemtörténeti füzetek / 96–99. o.

97 tivák gyűjtő és feldolgozó munkája minden szempontból maradandó értékű üzemtörténeti müveket eredményezzen. E cél érdekében került sor 1967-ben a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának é létrehívás ára, majd azt követően a Szakosztály gondozásában megjelenő, az üzemi kollektívák által készített monográfiák számára publikációs fórumot biztosító Üzemtörténeti Füzetek cimü sorozat beindítására. A sorozatban eddig hat füzet jelent meg az alábbi sorrendben : . 1. Koroknai Ákos : A Vatea és a Magyar Philips Müvek szerepe az elektroncső gyártásban 1923-1951. 2. Puskás Vilmos : Pabst-Krauss mosoni mezőgazdasági gépgyára 1856-1863. 3. Pera Ferenc : A kisgyóni-balinkai szénbányászat ötven éve. 4. Joó Ernő: A Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulat tiz éve. 5. Pintér Nándor: A Magyar Optikai Müvek története 1876-1963. 6. Joó Ernő: A Délbudai Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet huszonöt éve. A felsorolt üzemtörténeti munkákat az e műfajjal szemben támasztott, értékmérőként is felfogható néhány alapvető szempont figyelembevételével kívánom ismertetni. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az "üzemtörténet" nem egyedül a gépi berendezések, továbbá a technológiai-gyártási folyamatok leírása, nem egyoldalúan munkásmozgalomcentrikus népszerűsítő brosúra, nem pusztán termelési-értékesítési-pénzügyi eredményeket grafikonokban sürito és értékelő közgazdasági okfejtés, nem kizárólagosan létszám-bér-munkaidő adatok garmadáját felvonultató és azt különböző csoportosításban bemutató és magyarázó szakmunka, hanem mindezek meglétét kivánó, a való élet teljességét tükröző szerves és arányos egység. E szempont alapján vizsgálva a megjelent munkákat, általánosságben leszögezhetjük, hogy valamennyi szerző az egyközpontu szemlélet elkerülésére törekedett, e szándékot azonban maradéktalanul megvalósítani csak az 1., 2. és 5. számú füzetek alkotóinak sikerült. E már önmagában véve is jelentős poz>ivumnak tekintendő tényen túlmenően a három szerző esetében még az alábbi egyéni értékekre kell felfigyelnünk. Koroknai Ákos munkájában különösen annak a kíméletlen üzleti harcnak a szemléletes leírását emelhetjük ki, amelyet a külföldi vállalatok és kartellek vívtak egymással a számukra lényegében idegen országban az uj iparág feletti uralom megszerzéséért. Nem kevesebb érdeklődésre tarthat számot a külföldi anyavállalat termelési, műszaki, értékesítési és pénzügyi kérdésekben való nagy befolyásának, magyarországi leányvállalataira gyakorolt irányító uralmának széleskörű, érzékletes ábrázolása. Koroknai Ákos munkájának számottevő érdemeként kell továbbá betudnunk a műszaki szakemberek és müszaktörténészek számára komoly hasznot jelentő gazdag műszaki anyag felvonultatását. Puskás Vilmos monográfiája is sok egyéni értéket sorakoztat fel. Elsősorban azt a szép vonalvezetést kell dicsérettel illetnünk, amellyel törésmentesen mutatja be az átmenetet az első időszak tudományos-oktatási intézményének létrejöttétől és működésétől kezdve a bemutató kiállítás - javítóüzem fokozatokon keresztül a termelőüzem megszületéséig. A bőven tárgyalt oktatástörténeti anyag a pedagógia, a mezőgazdasági technika tárgykörébe tartozó anyag pedig a mezőgazdaság szakembereinek érdeklődésére tarthat számot. Az előzőkhöz hasonlóan elismeréssel kell szólnunk Pintér Nándor tanulmányáról is. Monográfiája hü és pontos, az üzem életének minden vonatkozására kiterjedő értékes történeti munka. Hasonlóan a Puskás-féle tanulmányban tárgyalt üzemhez, a jelen esetben is egy oktatási célzattal létrehozott intézmény termelő vállalattá való átalakulása következett be, és ezt a kibontakozási folyamatot Pintér Nándor is igen szépen ábrázolja. Mindhárom szerzőről egyöntetűen el-