Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Balogh István–Benda Kálmán: Látogatás a Nyíregyházi Állami Levéltárban: Balogh Istvánnal beszélget Benda Kálmán / 155–162. o.

- 157 a tokajij szatmári és kállai császári várőrség ellen., A várőrség megszállta a falut, és most idézems * "Azt mondották? beste lélek karafia, ha ti nem találtok mit főzni, m'ajd keresek én a tiedből., Nem mi voltunk a gazdák, hanem ők, Asztagunkat meghányták-vesztették,csépeltek, amit el nem csépelhettek benne, kévéstől a ló elejibe vetették, a lóval tapostatták, mintha soha másszor nem kellett volna., Maga ha a kállai had kiment, a tokaji beszállott., Szinte ugy félünk tőlük, a tokaji vitéz németektől, a katonáktul, mint a törököktől., A törököktől ugy nem félünk, mint az őfelsége tokaji vitézitől, sem a török miatt el nem pusztulunk, ha el kell pusztulnunk, hanem a tokajiak miatt.

1

* . Az

:

elpusztult^falvak határain a korábbihoz képest még nagyobb arányú "állattenyésztés alakult ki., Ez volt a szilaj pásztorkodás virágkora, nemcsak a pusztákon, de a falvakban is őrizték a szilaj és vad marhát„ 1641-ben irják az uj fehértói jobbágy ok ,

v Debreceni tamásnak,, Rákóczi

i György sárospataki prefektusának: ,'

t

n

Az-mely vad marhákat' reánk kiadtanak, hogy tanitanok-meg és fejnők,

( Istennel bizonyltjuk uram, hogy semmiképpen bennük jót nem tehetünk, csaknem ölnek magunkat is meg. Magunk ha őnagysága dolgára járunk, házunknépét ugy megölik, gyarló az asszonyállat, «.*

( Olyan vadmarhák, hogy még a borja is reánk jött elsőbben'." ... Kikből kerültek ki a szilaj pásztorok? Es hol helyezkedtek, el az akkori rendi 'társadalomban? Nem voltak földhözkötött jobbágyok., Szabad parasztoknak mondhatnánk őket, nemcsak a jogállásuk, '•> hanem a mesterségük is megkülönböztette őket a jobbágy parasztoktól. Gazdasági helyzetük is más volt mint a jobbágy, vagy zsellérparasztoké

#

~Saját jószágukat tartották a gulyák, menések között, akár urasági, aká-r községi pásztorok, akár pedig tőke-gazdák pásztorai voltak._ Csaladjuk a faluban, vagy a városban élt, maguk azonban egész életüket a pusztákon töltették, ritkán, csak éppen ünnepnapokon kerültek a városba., Számuk is állandóan nőtt, a XVIII. . század folvamán már komoly 'gondot okoznak a hatosagoknak. Nekik tulajdonítják, hogy elhatalmasodtak országszerte az álla'tlopások.

i Ezek olyan méretet öltöttek, hogy a Tiszántúl ellopott jószágot két nap alatt Léváig, vagy, Pozsonyig juttatták az orgazdák kezén.

( Hogy megakadályozzák a pásztoroknak tulajdonított tolvajságokat, a megye elhatározta, hogy elveszi a gulyásoktól és csikósoktól a lovat, ás legfeljebb csak