Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Baraczka István–Benda Kálmán: Látogatás Budapest Főváros Levéltárában: Baraczka István levéltárigazgatóval beszélget Benda Kálmán / 80–93. o.
nak igy be, közöttük egy 19 éves felsőkereskedelmi-iskolái hallgatónőt, akit piros napernyő viselése miatt állit elő egy alhadnagy. Kihallgatáskor elmondja, hogy rendeletet ,bár nem olvasott, de hallomásból tudta, hogy vörös zászló és vörös jelvény viselete tilos. De arra nem gondolt, hogy piros napernyőt is ti].os viselnie. Az ernyőt 14- éves korában ajándékba kapta, más ernyője nincs, a szép napos idő miatt szükségképp viselte, különben a szocializmusnak és a kommunizmusnak nagy ellensége. Utóirat a nyomozók részéről: A,házmestertől nyert értesülés szerint a leány apja alezredes, anyja pedig bárónő. - Na, ez az alhadnagy aligha kapott dicséretet.De most vegyünk egy iratot az ellenforradalmi korszak záró perceiből. Dátum: 1944. október 5. Cserhalmi Jenő szobrász, a fővárosi emlékmüvek szakelőadója jelenti: "Méltóságos polgármester ur! Tisztelettel jelentem, hogy a Gömbös Gyula szobrát folyó" hó 4-ről 5^*H2 virradó éjszaka ismét leöntötték valami világosbarna szinü folyadékkal. Ez alkalommal higabb anyagot használtak, mint a múltkor, ami az eltávolítás szempontjából sokkal kellemetlenebb, mert a márványba könnyebben beszívódik. Most a nadrágnak a belső oldala, a csizma, a mentének a baloldala, továbbá a plintosz és a lépcső talpazat kövei szennyeződtek be. A foltok eltávolítására vonatkozólag csak az anyag kivizsgálása után lehet intézkedni. Tisztelettel: Aláirás." - Szabad egy pillanatra ezt ak aktát? Nézzük csak meg a hátát is, mit vezettek rá az elintézéskor. Egy határozatot, amely szerint "Gömbös Gyula szobrát a Döbrentei téren folyó hó 6-áii este 7 óra 30 és 8 óra között pokolgéppel felrobbantották ismeretlen tettesek. A szobor a talpazatról, az alsó részek szétvetése után leesett, és valószínűleg a fej csak az ütődések következtében roncsolódott szét. A torzs elég ép állapotban a töredékekkel együtt a Fővárosi Kertészet t< lepére szállíttatott el. Egyelőre intézkedni nem kell*, irattárba kell tenni" - mondja a fogalmazó 1944-. október 12-én. Az akta különben a bürokráciának egyik csodálatos darabja, mert tovább élt, átélte a felszabadulást, s csak 1945. december 7~én hoztak egy határozatot, mely ugyancsak az irat hátlapján olvasható, s mindössze ennyi: "Irattárba kell tenni, 19^5. december 7~én." - Arra, ami az iratokból idézett 1920-as és 1944es események közt történt, s hozzátehetjük, arra is, ami a főváros egész korábbi történetére vonatkozik, számos érdekes adatot idézhetnénk. De időnk halad, s nem engedi. Nézzünk azonban valamit a felszabadult város meginduló : életéből.
