Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Komoróczy György: A városi hatalom néhány kérdése a XVI. századi Debrecenben / 160–176. o.
- 169 zunk a magyar városok fejlődése során. Lehetséges, hogy ez a különleges jogi helyzet elsősorban abból adódott, hogy Debrecen ebben az időben a király magánföldesuri hatósága alatt állott és a királyi officiálisok, akikről Mátyás idézett oklevele szól, egyben a királynak voltak serviensei, vagyis ténylegesen a szélesebb körű királyi famíliába tartoztak, ilyenmódon közjogi méltóságot is élveztek. Egy másik jogi helyzetet tükröz az oklevél akkor, amikor hangsúlyozza, hogy a tárnokszék mellett esetleg a király személyes bíróságához lehet fellebbezni, tehát a peres ügyek biról eljárását harmadfokon vagylagossá teszi. Ez a döntés azért sajátos, mert a megyék harcoltak, hogy a személyes jelenlét bíróságának Ítélete legyen érvényes Debrecen fölött is. Ez esetben ugyanis a városok önállósága csorbát szenvedett, miután a megyei nemesség birói hatóságéval vált azonossá a város fellebbezési fóruma. Egy későbbi fejlődés sorén még szélesebb skálán látjuk a Debrecent környező megyék ilyen irányú törekvésének megnyilvánulását, amikor teljesen figyelmen kivül akarták hagyni Debrecen igazságszolgáltatási önkormányzatát. Arra akarták kényszeríteni, hogy a polgárok a megyéhez fellebbezzenek, mert ez esetben a különleges jogállású Debrecen is az egyszerű oppiduraok sorába sülylyedt volna le. Ezt a folyamatot ismerte fel Debrecen és ellene harcolva vívta ki 1500 szeptember 22.-én Ulászló adománylevelét, amely rögzítette, hogy a város ellen indított perek kizárólag Debrecen földesura, Korvin János előtt vehetők fel, a megyének az ilyen perekhez semmi köze sincs, 4 ' 4 * A magánosok és a város közötti jogvita tehát Debrecen esetében is az urlszék elé tartozott. Viszont a fenti rendelkezés azt is kimondotta, hogy "jobbágyok elvitele esetén /ratione abductionis jobbagionum/ a megye illetékes' valószínűleg azért, mert ilyen esetben Debrecen valamelyik nagybirtokossal áll szemben, aki kivül lakik a városon. A rendelkezés további része azt szögezi le, hogy fellebbezés esetén a megyei törvényszékhez kell fordulni. látható, hogy a Mátyás halála után bekövetkezett jogbizonytalanság némileg Debrecent is érintette, miután a korábban kivívott harmadfokú fellebbezési fórum ekkor már nem a tárnokszék, hanem a megyei törvényszék, sőt másodfokon az. A megyei nemesség a városokkal szemben bizonyos fokig megerősödött. Céhek közötti nézeteltéréseknél előfordult az is, hogy a kialakult magistratualis rendszer előtt nem a városhoz fordultak jogorvoslatért, hanem az uriszékhez. Debrecenben az első céhlevelet a szürkeposztó céh számára 1395ben a földesurak: Monoki Sándor és Debreceni László adták ki. '• A következőkben azonban már a városi hatóság járt el a XV. az.-tói kezdődően. Mégis 1547ben a gyapjukészitők és szabók közötti villongást nem a városi biró, hanem özv. Török Bálintné földesasszony döntötte el. Ez a sajátos jelenség egyébként arra mutat, hogy még a XVI. sz.-ban sem volt teljesen és vitán felül elismert a városi magistratus tekintélye, mert hiszen 1555-ben is a varga céh kiváltságlevelének megerősítése Török János földesúrhoz fűződik. A XVI. sz. második fele után már eldőlt a polgárok és nemesség nagy
