Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 2. szám - FIGYELŐ - Sárközi Zoltán: A román állami levéltárak / 215–223. o.

- 218 - s 2. / Az Erdélyi Királyi Kormányszék (Gubernium) Szebenben, (1693-1848 és 1860-1867 között ), 3. / A Királyi Tábla (1786-tól) Szebenben, 4. / A Kincstartóság (1693-tól, 1785-ben egyesitve a Guberniummai). Az erdélyi megyéknek - mivel nem volt állandó székhelyük - általában nincs a 18. századot megelőzően iratanyaguk. A 18. század folyamán a főbb kormányhivatalok adminisztrációs munkájának megjavitása és modernizálása is megtörtént. 1764-65-ben Hadik András kezdeményezésére szétválasztották a Gubernium levéltári és a folyó ügyvitelben még szükséges iratanyagát. Az 1777-ben kiadott ,!

Tabularia Instructio" és az 1780-ban megjelent "Tabulae continuae" elnevezésű rendelet tovább fejlesztette a levéltárak rendezettségét. 1841 -ben a Kincstartóság adott ki ujabb levéltári vonatkozású instrukciókat. A XIX. század végén még nem volt Erdélyben állami levéltár. Közlevéltárnak is csak egy volt mondható: a Nagyszebeni Városi és Szász Nemzeti Levéltár. Régi, jelentős városi levéltárak voltakmég a következő helyeken: Brassó, Beszterce, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Kolozsvásárhely, Kolozsvár, Máramarossziget, Dés, Nagyenyed és Segesvár. Nevezetesek voltak a megyei hatóságok levéltárai és a Kolozsvári, valamint a Marosvásárhelyi Királyi Táblák levéltárai. A főbb egyházi levéltárak: a balázsfalvi és nagyváradi egyesült, valamint a szebeni ortodox metropolia (érsekség) levéltárai, a nagyváradi és szatmárnémeti I katolikus püspöki levéltárak. A gyűjtemények közül: a szebeni Brackenthal-Múzeumé, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtáré és az Erdélyi Múzeum Egyesületé, a marosvásárhelyi Székely Múzeumé, végül a naszódi Román Határőrség alapitványait kezelő hivatalé emlitendő meg. Családi levéltárak: Batthyány- (Gyulafehérvár), Teleki- (Marosvásárhely), Kemény-levéltár, stb.* 1882-ig Erdélyben őrizték az Erdélyi Főkormányszéknek, az