Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Rácz Béla: Az Országos Levéltár Népi Demokratikus Csoportjának egy évi munkája és tervei / 67–76. o.

Ma viszont más a helyzet. Felszabadulásunkkal uj korszak kezdődött a magyar nép történe­tében. Megkezdődött a harc a proletárdiktatúra megteremtéséért, e harc a fordulat évében a győ­zelemhez vezetett. A harcban született proletárdiktatúrának meröbeji uj funkciót kellett és kell be­tölteni, mint a volt uralkodó osztályok államhatalmának. A proletárállamnak a volt uralkodó osztályok elnyomása, a népi demokrácia védelme mellett több lényegesen uj funkciója is van köztük a gazda­sági szervező munka. A proletárállam a társadalm; tulajdon talaján tudományos szinten az ossz társadalmi érdekeknek megfelelően tervszerűen irányítja a népgazdaságot. Ebből következik, hogy az állami központi gazdasági, ipari, kereskedelmi és pénzügyi igazgatás tevékenysége során keletkezett dokumentumok és közvetlenül az e központi szervek irányítása alatt álló iparigazgatóságok és trösztö'c dokumentumai a népgazdaság eredményeinek, nehézségeinek és fejlődéseinek ÖSSZ-ÍS lénye­ges vonásait tükrözik, mert a termelővállalatok a tevékenységüket központilag meghatározott terv alapján végzik. Munkájukról negyedévi, télévi és évi jelentésekben kötelesek beszámolni, az ipar­igazgatóságoknak, trösztöknek, illetve a minisztériumoknak. A munka során felmerülő problémákat is az előbb enlí ett szervek közbejöttével és Jóváhagyásával oldják meg. Tehát a termelővállalatok te­vékenységének az eredményei és gondjai teljes egészében tükröződnek a trösztök és ipar igazgatósá­gok, illetve a minisztériumok irattáraiban. Kivételt képeznek a trösztjelle$ü vállalatok, mint pl. a Csepeli Vas- Fémmű, a Dunai Vasmű stb. Ezeknél több gyár tevékenységét egy vezérigazgató irányítja, aki közvetlenül a minisztérium alá tar* tozfe. Tudatosan emeltem ki az előbbi termelő vállalatokat, mert meg kell őket különböztetni a kül­és belkereskedelmi, valamint szolgáltató vállalatoktól. Nálunk, a külkereskedelem állami monopólium. Az országok közötti kereskedelmet az egyes külkereskedelmi vállalatok bonyolítják le, A külkereskedelmi vállalatok tevékenységét a Külkereske­delmi Minisztérium irattára teljes egészében nem tükrözi. Hazánk külkereskedelmi tevékenységét a Külkereskedelmi Minisztérium és Vállalatainak dokumentumai együttesen tükrözik. Az elmondottakból következik, hogy a termelő vállalatok irattárainak ellenőrzése a közpotatí levéltárnak nem lenne feladata, tehát az érvényben lévő gyakorlatot meg kellene szüntetni, a KGL ezen feladatát a területi levéltáraknak kellene átadni, kivéve a tröszt-jellegü vállalatokat, ahol tovább kellene folytatni a KGL által ösztönösen kialakított gyakorlatot. Itt tehát csak a vezérigazgatóság köz­ponti irattárát kellene ellenőrizni, amelyben tükröződik a vezérigazgató irányítása alatt álló összes üzemek tevékenységének eredménye. Szándékosan hangsúlyoztam ki az ösztönösséget, mert a gya­korlat meghonosítói és irányitói azt nem tudatosan alakították ki. Gyakorlatuk igy nem is lett egy­séges » a KGL pl. egyik helyen a vezérigazgatóság alá tartozó egyes üzemeket is ellenőrizte ípl. a Csepeli Vasmű esetében), mig a Dunai Vasműnél ezt már nem tette. Ha elvileg végiggondolt állás­ponttal állnánk szemben, akkor nem fordulhatna elő az sem, hogy egyes ipari vállalatokat ellenőriz­nek, de azok felettes irányító hatóságát az Iparigazgatóságot vagy Trösztöt nem. Nem tudom meg­érteni, hogy a Dunai Vasmű egyik üzeme miért került a Szerencsi Csokoládégyár mögé. Az előbbi irattárát ui. a KGL nem ellenőrzi, holott a Szerencsi Csokoládégyár tevékenységének eredménye tükröződik az Édesipari Igazgatóság irattárában őrzött dokumentumokban, amelyet viszont a KGL nem ellenőrzött. Az egészből a helyes kivezető ut az, hogy a helyzetet tudományosan elemezzük és a levéltárügy vezetése a szükségletnek megfelelő elvi döntéseket hozzon. Mindenesetre-, a trösz­tök és a tröszt-Jellegü vállalatok Irattárat ellenőrzését (legyenek azok Pesten vagy vidéken) köz­vetlenül az NDL-nek kellene ellátni. Mi lesz a sorsa ezek után a termelő vállalatok irattárainak? Levéltári minimum szint alá ke­rülnek? Nem, ezt nem szabad megengedni: A vállalat dokumentációjának komoly értéke van, ennél­fogva teltétlenül szükséges, hogy levéltár ellenőrizze és segítse ezen irattárakat. De ez nem kell, hogy központi levéltár, az NDL legyen, hanem az illetékes területi levéltár. A vállalati dokumentumok döntően az adott vállalat, illetve terület helytörténetének megírásához szükségesek. Ennek a rend­szernek az az előnye is megvan, hogy nem szakítja el a forrásanyagot a helytörténet feldolgozói­tól. Ellenkezőleg, a jelenleg kibontakozó helyismereti mozgalom fejlődését csak elősegítené és egy­ben emelné a területi levéltárak súlyát iő. (Persze ez a rendszer szervezeti átépítést is követelne,

Next

/
Oldalképek
Tartalom