Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - IRATTÁRI MUNKA - Sárközi Zoltán: A vállalati irattárak látogatásával kapcsolatos tapasztalatok / 104–109. o.

Sárközi Zoltán: A VÁLLALATI IRATTÁRAK LÁTOGATÁSÁVAL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOK I. Bevezetés V A Levéltárak Országos Központiának 4950. október 15-én történt megalakulásával és a 185/1951. (okt 23.) MT. sz. rendelettel hazánkban is kezdetét vette az állami vállalati és üzemi iratanyagnak levéltári felügyelet alá helyezése, majd a közlevéltárakba való begyűjtése. E törekvések előmozdítására a Levéltárak Országos Központiában elég korán vállalati csoport alakulL Tevékenysége az 19501953-as években elsősorban az iratselejtezések ellenőrzéséből állolt melyek a 185/1951. MT. sz. rendelet végrehajtási utasításai nyomán indultak meg. A LOK körlevelek kibocsátása utján igyekezett az érintkezést az olyan vállalatokkal is felvenni, amelyeknél a helyszínen való személyes megjelenésre nem volt lehetőség. 1951 végétől kezdve szórványosan megindult a levéltári megőrzésre érdemesített iratok begyűjtése is, mely rövid idő elteltével a csoport legfontosabb munkája lett Az 1953. jan. 1-el megalakult Központi Gazdasági Levéltár létrehozásával különálló szerv vette át e feladatkör ellátását Az országos jelentőségű budapesti vállalatok valamennyien hatáskörébe kerültek, a vidéki vállalkozások közül pedig a legjelentékenyebbek. így tevékenysége kiterjedt a magyarországi gazdasági levéltári anyag zömének ellenőrzésére, A rendelkezésre álló kislétszámu személyzet azonban képtelen volt a gyűjtőkör külső munkáit megfelelően ellátni. Csak olyan esetekben ment ki valaki a vállalatokhoz, ha az iratselejtezésről a levéltárnak külön bejelentést küldtek, vagy pedig,h* történeti szempontból fontossággal biró iratanyag került veszélyeztetett helyzetbe. E «tüzoltó-munka» (a tűzoltók ui. csak akkor vonulnak ki, ha baj van) természetesen nem volt alkalmas arra. hogy a vállalati irattárak tevékenységének fejlődését kielégítő módon s kedvező irányba befolyásolja. A munkának e stílusa hosszú ideig - szükségszerűen - jellemezte a Központi Gazdasági Levéltár kifelé irányuló tevékenységét Ebből az is következett hogy nem volt mód a gyűjtőkörünkba esjg vállalatok pontos nyilvántartásának íelfrfk tété sere, ill. a Magyar Nemzeti Banktól és a LOK-töl kapott vállalati névjegyzékeknek tapasztalati utón történő korrigálására sem. A levéltár munkatársai mindezek ellenére idejüknek jelentékeny részét voltak kénytelenek külső eljárásokra fordítani. Olyan alkalmakkor pedig, mint pl. az 1953 nyarán leíolyt rendkívüli iratselejtezés és papírgyűjtés idején - mint mondani szokás. - minden használható ember a «fedélzeten» volt Minőségi változás e téren tulajdonképpen csak 1956 legvégén következett be. A vállalati levéltárak anyagának felülvizsgálatára és számbavételére ekkor alakult egy kislétszámu brigád a Buda: pesti 1. sz. Állami Levéltárban, melyben 3 munkatársunk vett részt Futólag mintegy 105 gyárat és vállalatot látogattak sorra. 1957 nyarától kezdve azután nagyszabású akciót indítottunk a gyűjtőkörünkbe tartozó irattárak helyzetének aiapos feltárására. A Központi Gazdásági Levéltár belső munkáiban ekkor ugyanis ^lélegzetvételi* szünet következett be. Éspedig azért mert a volt Pénzügyminisztérium irattárának raktárhelyiségeit ekkorra sikerült maradék nélkül elfoglalnunk s igy nagyobb ütemben folytathattuk a beszállított s elég rendszertelenül összezsúfolt iratok szétrakását és iparágak, illetőleg pénzintézetek szerinti íokozalos proíilirozását E munka érdekében leállítottuk a további nagyszabású beszállításokat Ilyen körülmények közt eleget tehettünk a területi referens kartárs kívánságának,, aki a 13-02-24(3)1957. LOK sz. leiratban a következőket irta a levéltár II. évnegyedi tervévei kapcsolatban. <tA tervbevett irattárlátogatások száma (10--15) túlzottan alacsony a levéltár gyűjtőkörébe tartozó szervek számához képest, ugy vélem, hogy iratanyagban a levéltárnak több IC A tanulmány megírásához komoly segítséget nyújtott Kővágó László kartárs azáltal, hogy a XíV. (Zugló) és a XXL (Csepel) kerületben történt kiszállásai alkalmával gyűjtött tapasztalati anyagot rendelkezésemre bocsátotta. Különösen tanulságosak voltak a dologi és személyi problémákkal kapcsolatos megállapításai, melyeket elsősorban a Csepeli Vas- és Fémmüvek irattáraiban tapasztaltak alapján állított össze. A dolgozatnak ezen részei közös munka eredményeképpen születtek meg. 104