Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komoróczy György: A debreceni "Tartományi Kerületi Bizottság" (Provincialis Commissariatus Debreczen) irattára, 1723–1849 / 70–88. o.

Az országos tartományi biztosság 1723-ban megalakult szervezete hat kerületet foglalt magában. Ezek voltak : a pozsonyi, budai, kassai, debreceni, eszéki, soproni. -1738-ban hetedik kerületként a besztercebányai csatlakozott, majd Mária ierézia korában még más uj kerületek is alakultak. Magának a debreceni kerületnek illetékessége 1723-ban az alábbi megyékre terjedt ki: MáVamaros, Kővár. Középszolnok, Szathmár, Szabolcs, Kraszna, Bihar, Zaránd. Arad, Csanád, Békés, ügocsa. Több módosulás után 4753-ban a kerületet csökkentették és ezidőben önálló levelezést folytatnak a kerületi biztossal Szathmár, Bereg. Ugocsa, Máramaros. Szabolcs, Bihar megyék, valamint Szathmárnémeti, Nagybánya, Debrecen, Polgár városok és az egész Hajdúkerület. Ilyen módon a debreceni kerület illetékessége alól kivonták azokat a déli megyéket (Középszolnok, Csanád, Arad stb.), melyek viszont hadbiztosi szempontból egységes kerületet alkottak. A katonai Jellegű tartományi biztosság felállítása a katonaság ellátásával rügg össze és rendeltetése is ebből adódik. A feudális korszak kezdetén, a klasszikus feudalizmus idején, a hadsereg eltartásáról a különböző hadsereg-formákon belül a kiállító szervek gondoskodtak. A hadsereg ellátásának alapelve a területekről való beszerzés volt A zsoldos hadsereg megszervezésének idejétől kezdve azonban megváltozott a hadtápszolgálat is, mert szükségessé válott az állandó királyi haderő folyamatos ellátása. Magyarországon az állandó hadsereget 1715-ben szervezték meg (1715: VfJI. te.) és attól kezdve az állandó hadsereg tárgyában 1867-ig uj törvény meg sem jelent. Aíz állandó hadsereg megszervezése után válott szükségessé a hadtápszolgálat átalakítása. A XYn-XVni. sz. fordulóján a hadtápszolgálatot kizárólag a hadbiztosság látta el, amely idegen test volt a nemzet erőit jelentő megyéken belül. A megyék ezzel leveleztek s közvetlenül ennek adtak át mindent: élelmet és adót. Szükség volt egy olyan szervezet közbeiktatására, amely összeköti a polgári hatóságokat a katonai hatóságokkal. Ez a közvetítő szervezet volt a tartományi (kerületi) biztosság. % tartományi biztosság közvetítő helyzete határozta meg a reá háramló feladatokat is. Mig a hadbiztosság és felső fokon a vezérhadbiztosság, majd annak megszűnésével párhuzamosan a íöhadparancsnokság, az állandó helyőrséggel bíró s a mozgó hadsereg ellátásának belső ügyeit intézte, addig a tartományi biztosság a mozgásban lévő hadseregek, alakulatok elhelyezését, ellátását, szállásaik biztosítását, tehát a polgári szervektől igényelt követeléseiket tartotta számon. De amig egyfelől a katonaság ügyeinek volt érdekképviseleti szerve a polgári hatóságok irányában ugyanúgy képviselte a polgári lakosságnak, a jobbágyságnak, s a városi polgárságnak érdekeit a katonaság visszaéléseivel szemben. Funkciója tehát kettős jellegű: polgári és katonai. Nem hatóság, hatásköre, büntetési vagy jutalmazási Joga, adományozási vagy visszavonási ügyköre nincs, hanem hivatal, önálló hivatali szervezet amely közvetítő jogkörrel rendelkezik a katonai ellátás szakágazati kérdéseiben. Bz a kettősség korlátozta cselekvési körét s sok esetben rombolta a hivatal tekintélyét, melynek rendelkezései mögött nem állott tényleges végrehajtó hatalom. A végrehajtó szervek a megyék és városok voltak, a helyi (járási) közigazgatásnak szervei a megyei igazgatástól íüggtek, a katonai hatalom pedig a parancsnokok s a hadbiztosok kezében fonódott össze. Emiatt a törvényhatóságok eleinte sokszor megkerülik a tartományi biztost s közvetlenül leveleznek a hadbiztossal, főként a XYjjI. sz. első felében. S ebből a hadiadó elosztásánál, a beszállásolások végrehajtásánál stb. súlyos zavarok támadnak. A helytartótanács 1745-ben emiatt rendeli el, hogy a kerületi tart. biztos aláírása nélkül semmiféle utalványt se fizessenek ki a megyék, különben a számadások során nem rogják elismerni a jogcímet. Később éppen a fordított helyzet állott elő egyes helyeken: a katonaság megkereséseire egyáltalán nem válaszoltak a megyék. Ennek a magatartásnak megszüntetését követeli a helytartótanács 1808-ban. Bihar megye is azon az állásponton volt, hogy a katonai hatóságoknak közvetlenül semmiféle kapcsolatuk a polgári hatóságokkal nincs, hanem csak a kerületi tartományi biztoson keresztül. Látható a fentiekből, hogy az újonnan, 1723-ban megalakult tartományi biztosság a katonaság és a polgári személyek közötti ügyek elintézésének szerve, a hadtápszolgálat polgári feladatainak megszervezésére létrehozott intézmény volt, melynek kerületi székhelye állandó jelleggel, állandó hivatali apparátussal közvetítette a közigazgatás megyei szervei irányában a katonaság kívánságait és a felsőbb katonai parancsnokságok irányában a Jobbágyok, városi polgárok, kisnemesek igényeit. Kiegyenlítő szerepét egészen 1849-íg betöltötte s az ujk >ri polgári állam középszerveinek kialakulása után, mint fölösleges és túlhaladott hivatali szervezet, megszűnt. Az abszolutizmus után újjászervezett magyar hadsereg a feudalizmus 71