Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
számos nagyberuházást leállítottak, és ehhez eleve hozzárendelték a szociális és kulturális jellegű fejlesztéseket. A vállalat kultúrbizottsága több javaslatot is megfogalmazott egy új művelődési házra, amit akkor még a Kéktó helyén képzeltek el. A B. T. által vezetett kultúrbizottság javaslatai azonban nem valósultak meg, a művelődési házat a Csepel Autógyár közvetlen közelében nyitották meg 1961-ben. Ez utóbbi terv megvalósulásában szerepet játszhatott, hogy a Csepel-szigetet, azon belül is a legsúlyosabban Dunaharasztit 1956-ban sújtó földrengés tönkretette az 1954-ben felújított kéktói klubhelyiséget.53 Hozzájárult a döntéshez az is, hogy az autógyár a központi telep helyétől 5 km-re fekvő helyszínt nem tudta felügyelete alatt tartani, és egyszerűen távolinak gondolta. A terület tulajdonjoga csak 1959-ben került újra Sziget szent -miklóshoz. Az átadást megelőző vizsgálóbizottsági jegyzőkönyv feltérképezte a helyzetet és a felek álláspontját: „A Csepel Autógyárnak igen nagy összegbe került a Kéktó szórakozóhely létrehozása, azonban az Autógyár nem tudta olyan színvonalra emelni, amilyen szükséges lett volna. Ezért lassan a Kéktót a dolgozók becsületes része késdobálónak nevezi, és nem tartja alkalmasnak arra, hogy ott kulturált körülmények között szórakozni lehessen”. 54 A tó utóéletéhez tartozik, hogy Sziget szent -miklósnak sem forrása, sem pedig szándéka nem volt a terület fejlesztésére, jóllehet 1963-ban felsőbb szerveknél informálódtak egy községi kultúrház felépítésének lehetőségéről. Az 1963. évi községfejlesztési tervben a Kéktó helyén kultúrpark és fürdőhely kialakítását tervezték, a tanács azonban nem tudott forrásokat biztosítani a fejlesztésekhez.55 A tó maradványait, melyeket az idők során benőtt a nádas, 1968-ban egy hét alatt feltöltötték az Autógyár Hajtóműgyára mögött található homokbuckák földjével. A Kéktó marginalizálódása, annak ellenére, hogy a munkások kikapcsolódásának elsőszámú színtere volt, két fontos tényezőre vezethető vissza. Egyrészt az 1950-es évek közepétől hatványozottabban jelentkező rendbontásokra és az ezekkel együtt járó kriminalizálódásra, másrészt arra az igényre, hogy a közel tízezer főt foglalkoztató járműipari vállalatnak saját, közelben lévő művelődési háza legyen. A kocsmák és a fiatalok szubkulturális közösségei a Csepel Autógyár környezetében is létrejöttek. A Kéktó tehát a nagyközség és az autógyár egyik informális központjává vált, nemcsak azért, mert itt szórakoztak és ittak a munkások, hanem mert sokszor itt étkeztek és találkozhattak barátaikkal, ismerőseikkel. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban 149 53Az 1956. január 12-i földrengésről lásd Györgyi Csaba: Az 1956. évi Pest megyei földrengés. In: Tanulmányok Pest megye múltjából. V. Budapest, 2014, 47–68.; Németh Szandra: A 20. század legnagyobb magyarországi földrengése. http://www.historia.hu/userfiles/files/2011-04/Nemeth.pdf (Utolsó letöltés ideje: 2017. szeptember 13.). 54MNL PML XXIII-833-b-9. kötet, 1959. május 12. 1950 és 1959 között a Csepel Autógyár közel 1,5 millió forintot fordított a Kéktó környezetének rendbetételére. 55MNL PML XXIII-888-b-1. kötet, Községfejlesztési Állandó Bizottság ülése.
