Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
137 KISS A NDRÁS „NEM HISSZÜK, HOGY A LAKÓTELEPI DOLGOZÓK CSAK SÖR, VAGY EGYÉB ITAL FOGYASZTÁSÁBAN TALÁLNÁK MEG SZÓRAKOZÁSUKAT” MUNKAVÉGZÉS ÉS SZABADIDŐ-KULTÚRA A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN Bevezetés A Csepel autógyári munkások a vállalat 1949. évi alapításától kezdve megtalálták a számukra kikapcsolódást jelentő helyszíneket. Mindez azonban nem mindig egyezett a hatalom azon elvárásával, hogy a munkások munkaidejük befejezése után a párt- vagy vállalati kollektíva érdekében végezzenek kulturális és/vagy társadalmi munkát. A vállalat üzemi újságjának, a Fényszóró nak a címben szereplő kijelentés ét olvasva azt gondolhatnánk, hogy az autógyári munkások az 1950-es évek derekán alkoholfogyasztással töltötték szabadidejük egy részét és körükben jelentős volt az alkoholt fogyasztók száma.1 Ez a feltételezés ebben a formában valószerűt lennek tűnik, jóllehet a statisztikai adatok szerint, országos tendenciáról lévén szó, az egy főre jutó bor, sör és égetett szesz fogyasztása 1950 és 1968 között drámai módon emelkedett.2 A vállalati és pártbizottsági iratokban azonban mégis nagy számban találhatók utalások a munkások és vezető beosztású alkalmazottak munkahelyen és azon kívüli alkoholfogyasztására. Mindebből természetesen az sem következik, hogy a munkások nagy része szórakozás közben (klubokban, munkahelyi programokon, baráti társaságokban, stb.) kizárólag alkoholtartalmú italt fogyasztott volna. A fenti kijelentés inkább a munkásoknál jelentkező „szocialista morál” csökkenésére hívta fel a figyelmet. Tanulmányomban Pest megye legnagyobb ipari vállalata, a Csepel Autógyár munkásainak szabadidő-eltöltési lehetőségeit és alkoholfogyasztását veszem szemügyre. Külön figyelmet szentelek annak, hogy mit gondolt a hatalom általában és a vállalat (párt)vezetése a munkások szabadidejének eltöltéséről. Ezzel kapcsolatban nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a gyárban a munkahelyi és azon kívüli munkavégzés, valamint a szabadidő eltöltése nem mindig határolódott el élesen egymástól. Például az 1960-as évektől tendenciózusan megjelenő „fusizás” 1 Az autóvárosiak szórakozási gondjairól. Fényszóró, 1956. május 30. 2 Borból 1950-ben 33 liter, 1968-ban 34,8 liter, sörből 1950-ben 8,3 liter, 1968-ban pedig már 51,2 liter, míg égetett szeszből 1950-ben 1,5 liter, 1960-ban 2,8 liter, 1968-ban 3,9 liter jutott egy főre. Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1945–1970. Budapest, 1970, 268.
