Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
Mindennapi szórakozás – a „Kéktó” A kezdetleges munkás-szabadidőközpont, a Kéktó története korántsem volt olyan fényes, mint ahogy azt a korszakban leírták. A vállalat és a szigetszentmiklósi tanács egy idő után nem tudta felügyelet alatt tartani a munkások szabadidejének eltöltését. A Csepel autógyári dolgozók részére kezdetben alig állt lehetőség a szabadidő „szervezett” és kulturált körülmények közötti eltöltésére. A munkások, ahogy tudták, „maguk között” oldották és szervezték meg programjukat, feltéve, ha erre a gyakori túlórázások engedték őket. Erre utal a B. T.-vel készített interjú, aki szerint ameddig nem volt az autógyár közvetlen közelében kulturális program és lehetőség, addig Csepelre jártak szórakozni.31 Az említett propagandakönyv idealista képet festett a Kéktóról és arról, ahogy a munkások és a környékbeli települések lakói a szabadidejüket töltik. Ebben például egyáltalán nem esett szó a vállalati művelődési ház vagy a községi kultúrház hiányáról, az óvoda- és bölcsődehelyek vagy a lakások hiányáról. A vállalat művelődési házának felépítése hosszabb időre eltolódott, ezért a szabadidő leszűkült az ismert helyszínek (pl. Kéktó, kocsmák, baráti társaságok, stb.) látogatására. A könyv szerint az 1950-es évek derekán pezsgő szabadidőélet volt strandfürdővel, zártkörű vidámparkkal, szabadtéri filmvetítéssel és sporteseményekkel: „E Kék-tó már nevével is a János vitéz Iluskáját visszaadó tündérországi tengerszemet idézi elénk, amelyből az »Élet vize árad...« Hát, ha az élet vize nem is, de jókedvet, vidámságot lehet itt találni eleget.”32 A Csepel Autógyárral párhuzamosan fejlesztett Szigetszentmiklós nagyközségben épült új, és a szocialista iparosítás sikereit hirdetni hivatott lakótelep33 szomszédságában működött az a régi kavicsbánya, melyet a helyiek a víz tisztasága miatt Kéktóként neveztek el.34 A vízügyi problé mák, mint például a tó iszaposodása és hínárosodása azonban már a második világháborút megelőzően megindult. B. T. az interjúban úgy fogalmazott: „Ez még igazi kék tó volt, de nagyon hínárosodott, ezt minden évben egymillió forintért kapartatta ki a gyár. Örökké pénzbe került. Még jegenyesort is ültetett az Autógyár, pedig sok fa volt ott előtte, foltokban elszórva.”35 Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban 145 31Interjú B. T.-vel. Szigetszentmiklós, 2011. Készítette: Jószai Attila. 32A húszezredik ... 96. 33A szigetszentmiklósi lakótelepet az 1950-es évek elején Autóvárosként emlegették. A lakótelep később a József Attila lakótelep nevet vette fel. A szigetszentmiklósi lakásberuházásokhoz vö. Kiss: A Csepel Autógyár történetéről ... 56–58.; Uő: A Csepel Autógyár a tervgazdaság rendszerében (1948–1953)... 151–152. 341918-ban a Melocco Cementgyár tulajdonosan a településen kavicsbányászatot indított, ezt köve tően napi 20–30 vagon kavicsot szállítottak a fővárosi építkezésekhez. 1926-tól Pfandler Mihály kőműves mester folytatta a kavicskitermelést, melynek helyén az 1940-es évek elején Tárnok Ferenc helyi vállalkozó strandfürdőt nyitott. 1946. július 27-én a Szociáldemokrata Párt (SZDP) sport- és kulturális délután tartott, melyen politikai beszédek is elhangzottak. Arról, hogy a tó miként került a Csepel Autógyár tulajdonába, nem rendelkezünk forrással. Vöő Imre: Az egyletek működése Szigetszentmiklóson 1872–1949. Szigetszentmiklós, 2010, 50., 66. 35Interjú B. T.-vel. Szigetszentmiklós, 2011. Készítette: Jószai Attila.
