Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe Szentszék maguknak a domonkosoknak is adhatna megbízást a helyi püspök és a rivális rendek ellenében. Az udvarnál való közbenjárással megbízandó Marcus Jaunert pedig buzdítani kell a feladata teljesítésére, mert a jezsuiták már szintén tettek lépéseket Bécsben. A bécsi domonkos ne másokon keresztül közvetetten, hanem személyes kihallgatást kérve próbálja meggyőzni az uralkodót.111 Bartók azzal kapcsolatban is megfogalmazta a véleményét, hogy a helyszínen mit kellene tenni a siker érdekében. Már szó esett arról, hogy szükségesnek tartotta misszionáriusi felhatalmazással felruházott társak csatlakozását - az ő érkezésük egyik legfontosabb céljául a tőle távol lévő kolozsvári, besztercei és gyulafehérvári kolostorok visszaszerzését tűzte ki. Első lépésként azonban mindenképpen a brassói megtelepedést jelölte meg, ahol a régi épületben akár huszonnégy szerzetes számára is lett volna hely. A megélhetést természetesen a régi javak visszaszerzésével tartotta biztosíthatónak. A szerzetes az így létrejött új konventben noviciátus létesülését is kívánatosnak vélte az erdélyi fiatalok számára. A magyarok között ugyanis Bartók megfigyelése szerint keletkeztek volna domonkos hivatások, külföldre azonban nem akartak menni noviciusnak. Ezt az egyébként valóban súlyos és a későbbiekben még tárgyalásra kerülő problémát is orvosolta volna egy brassói konvent létrejötte, ahonnan pedig alkalom nyílt volna immáron született erdélyi domonkosok elküldésére is a többi kolostor visszaszerzése érdekében.112 Bartók Márton tehát az uralkodói parancs jogi aktusától és az erdélyi utánpótlás buzgó tevékenységétől várta a visszatérés megvalósulását. Ugyanakkor a konkrét lépéseket mindkét tényező vonatkozásában a rendi vezetéstől remélte. A rendi és rendtartományi vezetés tevékenysége a visszatérés érdekében A domonkos rend központi és tartományi vezetősége az erdélyi visszatelepedés ügyében alapvetően a Bartók és Kálnoki javasolta módon próbált eredményt elérni. Ennek megfelelően tevékenységük két fő iránya különíthető el: próbálkozások a bécsi udvarban, valamint utánpótlás küldése Erdélybe a provincia magyar házaira támaszkodva. A Bartók és Kálnoki által felvetett pápai közbelépés érdekében a rendi vezetés nem tett érdemi lépéseket. Antoninus Cloche rendfőnök már Kálnoki első levelét kézhez kapva úgy intézkedett, hogy a magyar provinciális mozdítsa elő Bécsben az erdélyi házak visz- szaszerzésének ügyét.113 Erre 1718 januárjában is felszólította.114 Mivel Twinger 111 6. és 8. sz.irat 112 4. sz. irat. A jelentkezőkkel kapcsolatban Bartók túlságosan optimista volt, legalábbis a magyarországi helyzetből ítélve: ld. 138. jegyzet. Makó Mária a szöveget félreértve 24, sőt 26 főt említ, akik szerzetesnek jelentkeztek volna, azonban sem erre, sem a Makónál szintén szereplő, Brassóból kiinduló esetleges moldvai és havasalföldi misszióra vonatkozóan nem találunk utalást a levelekben. Ld. Makó, 2005. 149. A hazai hivatások fontossága az erdélyi ferencesek esetében is felmerült a 17. században: Györffi, 1989. 38-39. 113 AGOP IV. 200. p. 55. 114 AGOP IV. 200. p. 56. 89
