Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények lyen noviciátus felállítását rendelte el,107 de a terv hamar zátonyra futott, a továbbiakban pedig nincs róla említés. A domonkos rend tehát 1721-ben végleg feladta erdélyi kolostorai visszaszerzésének igényét, és végül soha nem is telepedett ott le.108 Bartók hazatérve nagy megbecsülésnek örvendett, a következő évtizedben igen magas tisztségeket viselt. 1723-ig Vasváron, majd egy évig Pécsett házfőnök, 1724-27 között Szombathelyen perjel, ezt követően pedig 1735. április 6-án bekövetkezett haláláig ugyanitt magyar szónok volt.109 Bartók Márton erdélyi tevékenységéhez szorosan kötődik a visszatérés feltételeiről alkotott, eddig nem taglalt véleménye is, amelyet a következőkben a domonkos rend 18. század eleji kísérletének értékelése céljából érdemes összegeznünk. Ami a jogi alapokat illeti, Bartók Kálnoki elképzeléséhez hasonlóan úgy gondolta, hogy a kolostorok visszaadását uralkodói parancsnak kell előírnia, amelyet III. Károly a rendfőnök kérésére fog kiállítani. A szerzetes a dekrétum tartalmára vonatkozóan is javaslatot tett: Kolozsvár, Beszterce, Gyulafehérvár, Szeben és Brassó kolostorainak visszaadásáról rendelkezzen, írja elő, hogy az adott helyeken tartsanak vizsgálatot az egykori birtokok ügyében, és a bizonyíthatóan domonkos tulajdonban állt javakat a jelenlegi birtokosok teljes birtokjoggal ténylegesen r Iják át a rend kezelésébe. A gyorsaság érdekében azt javasolta, hogy a rendfőn. . közvetlen kérvény útján magához az uralkodóhoz forduljon, sőt a biztos sikemez szerinte a Szentatya levelére és egy bécsi ágens tevékenységére lett volna szükség. A szerzetes ezért arra kérte a rendfőnököt, hogy harcolja ki a pápa közbenjárását III. Károlynál, akinek az ajánlását az biztosan nem utasítaná el, valamint hagyja meg a bécsi domonkos studium generale igazgatójának és teológiai tanárának, Marcus Jaunernek, hogy mivel az udvar közelében él, tegyen lépéseket az uralkodó döntésének elősegítésére, illetve vegye fel a kapcsolatot Bartókkal.110 Két hónappal később némileg megváltoztatta a véleményét, amely azonban alapvonalaiban azonos maradt. Ekkor úgy gondolta, hogy az uralkodó címezze parancsát Stephan Steinville generálisnak, azaz Erdély főhadiparancsnokának, a Guberniumnak és a kolostoroknak otthont adó városok tanácsainak, és rendelje el benne minden egykori domonkos konvent visszaállítását, akármelyik rend birtokolja is az adott pillanatban az épületeket. Ne említse ugyanakkor a kolostorokhoz tartozó birtokokat, mert a városok általában jobban szimpatizálnak a domonkosokkal, mint a már ott működő rendekkel, és ha a birtokviszonyokat nem bolygatnák, számíthatnának azok támogatására a visszatérésben. Ha pedig ez utóbbi megvalósulna, és helyzetük megszilárdulna, fel lehetne vetni a javakra vonatkozó igényt is. A parancs a rendfőnök közbenjárásával a pápa ajánlására keletkezzen, mert ennek sem az illetékes egyháziak, sem a hatóságok nem fognak ellenállni. A 107 AGOP IV. 200. p. 77. 108 Néhány adat ismert egy 1754. évi visszatérési kísérlettel kapcsolatban is, melynek során keletkezett egy leíró mű az Erdélyi Fejedelemségről és a benne lévő egykori domonkos kolostorokról. Lelőhelye: AGOP XIV. Liber AAA, Parte prima. ff. 342r-386v. A kísérletet említi: Iványi, 1939-44., kül. (1. rész) 38.41. (2. rész) 246-247. Ld. 76. jegyzet. 109 Szalay, 1938. 63., 180.; Fehér, 1942. 99., 140-142., 169.; Horváth X A., 1993. 384.; Siftár, 2006.114. 110 4. sz. irat 88
