Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények Kálnoki a rend iránti jóindulata következtében, a felháborodástól hajtva tájékoztatta leveleiben az elöljárót a rend egykori kolostorainak akkori helyzetéről, és mutatott rá azok visszaszerzésének lehetőségére. A domonkosok ellen elkövetett jogtalanságként értékelte ugyanis azt, hogy a reformáció után az illető városok tulajdonába került, korábban domonkos tulajdonú templomokat és rendházakat az uralkodó segítségével sorra más rendek kapták meg. Különösen a jezsuitákra panaszkodott, hiszen ők ekkorra már három egykori domonkos kolostornak is a birtokába jutottak. Amikor részletesen beszámolt az általuk nemrégiben átvett brassói kolostorról, megemlítette azt a vitát is, ami az épületek korábbi tulajdonjoga körül bontakozott ki a városban. A jezsuiták ugyan elismerték, hogy Brassóban korábban a domonkosok működtek, de azt állították, hogy a lakosok romlott életük miatt elűzték őket, és az ingatlanjaikat a reformált ferenceseknek adták át. Kálnoki szerint mindkét állítás a jezsuiták koholmánya, a ferencesek jelenlétére semmiféle írott vagy egyéb bizonyíték nincs.30 Kálnoki ezután sorra vette a nagyobb erdélyi domonkos konventeket, a brassói mellett megemlítette a kolozsvárit, a gyulafehérvárit, a beszterceit, a nagyszebenit és a segesvárit. Szerinte ezek a házak nagy veszélyben voltak, hiszen az első három a jezsuiták kezébe került, a negyediket a pálos rend vette gondozásába,31 továbbá a fennmaradó két lutheránus tulajdonú kolostor közül a szebenire már a ferencesek is bejelentették az igényüket. Második levele megírása idején pedig Besztercére már az ideiglenesen ott működő pálos atya helyett hosszú távra a piarista rend költözött.32 A rendet ez által ért jogtalanság megszüntetésére a gróf megfogalmazta a visz- szaszerzés módjára vonatkozó javaslatát is. Úgy tudta, hogy a kolozsvári kolostor alapítójának örököse33 szívesen gondoskodna annak visszaadásáról a domonkosoknak. Mégis inkább a brassói konvent megszerzését javasolta első lépésben, hogy aztán egy helyen biztos bázissal rendelkezve kezdeményezhessék a további kolostorok visszaadását is. A többi rend pedig látva, hogy a domonkosok újra jelen vannak Erdélyben, elállna a további ingatlanjaik elfoglalásától. Gyors cselekvésre van azonban szükség, ugyanis minél később kerül sor az igény megfogalmazására, annál többet költenek az új tulajdonosok a régi domonkos épületek 30 A ferenceseknek való átadás bizonyára valóban nem történt meg, legalábbis a brassói domonkosok tevékenységére rengeteg a 16. századi adat: Iványi, 1939-1944. 42-56. A város és a szerzetesek jó kapcsolatban voltak: Makó, 2004. 357. György József ennek ellenére megemlíti, hogy valamikor 1515 előtt a ferencesek a domonkosok által elhagyott kolostorba költöztek. György, 1930. 139. Rupp Jakab pedig úgy tudja, hogy a templom a domonkosoktól a konventuális majd az obszerváns ferencesekhez került. Rupp, 1876. 205. Az utóbbi adat a jezsuita évkönyvekben is szerepel, vagyis a 18. században ők valóban ezt tartották, sőt a ferencesekkel is tudatták: Györffi, 1989. 79-80. Arról, hogy a jezsuiták a reformáció előtti domonkosok rossz hírét keltették Brassóban, Bartók Márton is beszámolt a magyar tartományfőnöknek írt levelében (4. sz. irat 226. jegyzet). Ld. 92. jegyzet. 31 Feltehetőleg a tövisi kolostor küldött Besztercére egy szerzetest. A pálos rend erdélyi működésére ld. alább és az ott idézett irodalmat. 32 Nagyszebenben a középkorban egy ferences és két domonkos kolostor állt. 1716-ban a ferencesek a domonkos apácák régi kolostorát kapták meg Stephan Steinville erdélyi főhadiparancsnok támogatásával. Iványi, 1939-1944. (4. rész) 37-38.; Makó, 2004. 381. Ld. 152. és 155. jegyzet. A piaristák besztercei megtelepedésére ld. Patay, 1925. 501.; Balanyi - Bíró - Bíró - Tomek, 1943. 31-32. 33 A személyére ld. 76. jegyzet. 74
