Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon
Források mányozott el, 1 9 amellyel némileg mintha túllépte volna a fenti királyi parancslevélben rögzített jogait. Szapolyai okleveleit teljes mértékben a kor megszokott királyi adományleveleinek mintájára szerkesztették. Az eltérés csupán annyi, hogy az oklevelek jogérvényessége érdekében ki kellett emelni a főkapitány korántsem megszokott adományozási jogosultságát. Ez a formula a Szapolyai-féle oklevelekben így hangzik: „azon hatalmunknál fogva, amelyet király urunk a főpapok és bárók érett elhatározásából erről szóló levelével ránk ruházott". 2 0 Az oklevelek nem utaltak arra, hogy azokat a királynak meg kellene erősítenie, de ez — az eddigi példák alapján is — egyértelmű volt. így Russdorffer alig két héttel később, immár 1492 legelején, Budán meg is erősíttette az uralkodóval a részére szóló adományt. A király nem íratta át szóról szóra a főkapitányi oklevelet, csupán utalt rá és tulajdonképpen megismételte a kegynyilvánítást (Okmánytár 7. sz.). Patócsi — még 1491 decemberében — a királytól is kieszközölt egy adománylevelet az említett birtokokra, ez esetben viszont az uralkodói oklevél még csak említést sem tett a korábbi főkapitányi adományról. 2 1 Végül 1492 márciusában Ulászló király a Darholtzéknak szóló oklevelet már nem megerősítette, hanem a főkapitányi adományhoz csupán beleegyezését (consensusát) adta (Okmánytár 8. sz.). Mindezek alapján jól látható, hogy a kancellária nem dolgozott ki egységes formulákat a főkapitányi oklevelek megerősítésére. Ha megvizsgáljuk az adománylevelek utóéletét, rögtön kiderül, hogy az irattípusnak jelenlegi ismereteink szerint miért maradt fenn ennyire kisszámú példánya, illetve említése. Az említett Bornemissza János például minden bizonynyal visszakapta a Tolna megyei Györkönyt, hiszen az 1491. novemberi pozsonyi béke általános amnesztiája rá is kiterjedt, sőt a békeokmány név szerint is megemlékezett róla. 2 2 Patócsi Bertalan diósgyőri várnagy viszont azért nem maradhatott hosszabb ideig az általa lefoglalt és legalább egy évig birtokolt vagyonban, mivel a János Alberttel megkötött 1492 eleji békeszerződés ugyancsak kegyelmet biztosított a herceghez csatlakozó lázadók részére, így 1492 novemberében a bíróság érvénytelenítette a diósgyőri várnagynak szóló két adománylevelet, és a birtokokat annak a Verebélyi Simon egri püspöki jószágkormányzónak és Kamicsáci Horvát Márk palotásnak ítélte, akik Borsós 1492 tavaszi halálát követően birtokaira magszakadás címén kaptak királyi adományt. 2 3 Darholtz Pál és társa, Mekcsei György nagyhatalmú uruknak, Szapolyai Istvánnak, a királyi consensusnak és több megegyezésnek köszönhetően ugyanak1 9 Ugyanezeket a birtokokat Ulászló király 1491. november 19-én Kubinyi Lászlónak, Borsvai Péternek és Jánosnak (MOL, DF 270 002.), míg december 2-án Kassa városának (MOL, DF 269 647.) is eladományozta. Előbbiek december 4-i, illetve utóbbiak december 15-i iktatásának mások mellett már Darholtz és Mekcsei nevében is ellentmondtak (MOL, DF 269 648. és MOL, DF 270 002.). 2 0 Ld. Okmánytár 5-8. sz. * 1491. dec. 21. MOL, DL 19 712. és MOL, DF 212162. 2 2 FIRNHABER, 1849. 481. 2 3 1492. nov. 6.: MOL, DL 19 712. Az 1492. ápr. 9-i adományra az előbbi oklevél mellett még ld. MOL, DL 19 826. 214