Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.
Varga János: A királyi serviens dő hadszolgálat mint kiváltság ebben az idézett forrásban jelenik meg először, 82 élvezőit azonban nem az uralkodó famíliájának tagjaiként tartják nyilván. A személyes katonai szolgálat joga azonban nem pusztán privilégium, hanem meghatározott kiváltságok élvezője számára egyben ellenszolgáltatást jelentő kötelezettség is. Az viszont már inkább előjognak számít, hogy e kötelezettségének az érintett az uralkodó oldalán, annak zászlaja alatt, tehát elvben az ő közvetlen irányítása alatt tehet eleget. Ilyen kiváltságot kaphattak személyes szolgálatra érdemesítettek, de olyan közösségek is, amelyeknek tagjai a hadszolgálatra nem fejenként voltak kötelesek, hanem csupán annyi harcost kellett maguk közül és helyett kellő felszereléssel kiállítani, amennyit privilégiumuk előírt számukra. Az erdélyi Karakó és Chrapundorf szász hospesei kiváltságainak kiegészítése során például Béla 1238-ban úgy rendelkezett, hogy az a négy harcos, akit a fenti közösségek az ő seregébe tartoznak küldeni, a király zászlaja alatt és katonáival (sub nostro vexillo cum nostris mÜitibus), nem pedig bárói társaságában (non in societate baronum nostrorum) szolgáljon. 83 Annak, hogy a király oldalán hadakozni előjognak számít, még egyértelműbb bizonyítéka Bélának egy 1265ben kelt privilégiuma. Ebben az uralkodó öt — besenyőfiaknak nevezett — Padány (Veszprém m.) falubeli tárnokának engedte meg, hogy ha ő bármikor háborúzni kényszerül, a szóban forgó személyeket mindannyiszor az ország nemesei közé számítsák, és csupán vele, ne pedig másvalakivel legyenek kötelesek harcra kelni (inter regni nostri nobiles perpetuo computentur et nobiscum et non cum aliquo exercituare teneantur). 84 Persze, a szóban forgó kiváltsággal nem feltétlenül élt mindig annak élvezője. A források tanúsága szerint az uralkodók bizony elnézték, mert kénytelenek voltak rá, hogy a személyes szolgálatra kötelezettek egész csoportjai, azok, akik főtisztviselők vagy nagybirtokosok servienseivé szegődtek, saját uruk oldalán 82 Hogy az udvarnokispánok fiai — azaz a szabad udvarnokok — kiváltságként élték meg a királyi zászló alatt történő hadszolgálat lehetőségét, arra tanú Miklós nádornak egy 1282-ben kelt bizonyságlevele. Eszerint az udvarnokispánok csallóközi fiai azt adták neki elő, hogy bár ők ősi szabadságuk értelmében úgy tartoznak katonáskodni, mint a királyt serviensek (tamquam Regales servientes), pereikben pedig csak hiteleshely idézheti őket a nádor elé, mióta István király meghalt, nagyonis sanyargatják őket; ezért szabadságuk helyreállítását kérik. A nádor, miután meggyőződött a panaszosok igazságáról, István azonos tartalmú kiváltságlevelével egyezően, László királlyal is megerősítette privilégiumukat. BARTAL, 1860. 38., ill. WENZEL: ÁUO. IV. köt. 243. Az ítéletlevél egyébként bizonyítja, hogy az udvarnokok nem számítottak a serviensek közé, de azt is, hogy ez utóbbiak privilégiumainak egyike a királyi zászló alatt történő hadakozás joga volt. Az uralkodó lobogója alatt és személyükben harcra kötelezettek közül természetesen csak azok tartoznak témánk körébe, akiket a hadszolgálaton kívül semmi más kötelezettség nem terhel a királlyal szemben. Az uralkodó hospesíalvai egyik csoportjának lakói ugyanúgy fejeként és a király lobogója alatt vonultak a seregbe, amikor uruk erre igényt tartott, mint a nobilisek, de ők évi járadékot is fizettek a királynak, mint az általuk használt föld tulajdonosának. Közéjük tartozott a somogyi Berény hospesfalu népe is, amelynek a Béla által 1255-ben kiadott kiváltságlevele úgy rendelkezett, hogy a hospesek csupán a király zászlaja alatt harcoljanak és az ispán csak az uralkodó külön rendeletével kényszeríthesse őket arra, hogy vele vonuljanak hadba. ENDLICHER, 1849. 507. 83 ENDLICHER, 1849.449. 84 Az oklevelet közölte KOVACHICH, 1798. 380, azután FEJÉR, CD. IV/3. köt. 262., legutóbb pedig KÖBLÖS, 1997.14-15. 32
