Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Neumann Tibor: Nemes vagy jobbágy? (Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése) / 93–116. o.
101 Neumann Tibor: Nemes vagy jobbágy? valóban átadták volna, kiváltani nem állt volna módjukban. A jogszokást ennélfogva az élet nagyon is praktikus okokból alakította ki, és paradox módon éppen azáltal védte az egytelkes nemes szerény vagyonát, hogy átmeneti „jogvesztéssel" járt együtt. Nem hallgatható el ugyanakkor az a gyanúnk sem, hogy a városi polgárság köreiben megfigyelhető jogszokások hathattak erre az alapvetően nemesi közegben megvalósuló szokásjogi formára. Különösen érvényes ez az un. purkrecht-szerzödésekre 4 A turóci konvent jegyzökönyve is tartalmaz egy ilyen — sajátosan a városi jogéletre jellemző — kölcsönszerződést, amely Kreussel János körmöcbányai polgár és Miklós besztercebányai plébános között jött létre 1522-ben. 44 Kreussel, aki korábban városi jegyző, ekkor pedig királynéi alkamaraispán volt, „magát és teljes házát, illetve valamennyi ingó- és ingatlan vagyonát Körmöcbányán" 425 forintért zálogba bocsátotta a plébánosnak oly módon, hogy azokat a visszaváltás idejéig szabadon birtokolhatja, de használatáért 20 forint cenzust köteles fizetni minden év Szent Jakab ünnepén. Ha ezt nem fizetné meg, akkor a plébános a házat örök jogon lefoglalhatja és akár el is adhatja. Az eset megfogalmazásában kétségkívül hasonlít az eddig bemutatottakhoz, szerencsére azonban lehetőségünk nyílik arra, hogy megfigyeljük a városi és a konventi gyakorlat közötti szóhasználati különbségeket. Ugyanis Kreussel a szerződés szövege ellenére nem személyesen jelent meg a konvent előtt, hanem egy, egyes szám első személyben megfogalmazott levelet küldött el Miklós plébános útján arról, hogy a konvent által kibocsátott bevallása mit tartalmazzon. Ezt a konventi írnok rámásolta egy cédulára (sceda) és beragasztotta a jegyzőkönyv egyik oldalára, így maradt a levél tartalma korunkra. 45 Ebben a körmöcbányai polgár a következőképpen fogalmaz: „adósod vagyok [...] 425 forintban" (fateor [...] me obiigari tibi debitorem [...] in quadringentis et vigintiquinque florenis), majd alább: „ezt a házat lekötöm és ráírom uraságára..." (quam quidem domum [...] obligo et inscribo sue dominacioni). Kreussel az évi 20 forintot annak fejében köteles fizetni, hogy „házamat mintegy sajátomként használhassam" (ut utar domo tanquam propria). A fogalmazásbéli különbség jelentős: az alkamaraispán egyáltalán nem gondolt arra, hogy „saját magát" is zálogba bocsássa; a konventi írnok ugyanakkor figyelembe vette azt, hogy Kreussel annak ellenére maradt házának birtokában, hogy azt a kölcsön fedezeteként lekötötte volna, ezért átalakította a szöveget, vélhetően a hasonló nemesi zálogszerződések szövegének ismeretében. A konvent által kibocsátott oklevélben a census szó természetesen egyértelműen kamat értelemben szerepel: ennek mértéke (4,7%) jól illeszkedik az országos átlaghoz, ami a korszakban 45%-ra tehető. 46 Azt ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy egy városi polgár saját jogállapotát egy ilyen szerződés elkészítésével egyáltalán nem veszélyeztette, hiszen a városi életben igen gyakori jelenség volt az, hogy valaki a lakhelyéül szolgáló ház után évi rendszerességgel adót vagy haszonbért (hauszins, zinsgelt, dienst) fizetett, mivel a ház - átmenetiA purkrecht-szerzöáésekK I. KuiílNYl ANDRÁS-FÜGEDI ERIK: A budai káptalan jegyzökönyve. Történeti Statisztikai Évkönyv 1967-1968. Bp., 1970. 12. (Történeti Statisztikai Kötelek) L. Források 9. sz. L. Fonások 8. sz. KUBINYI ANDRÁS: A XV-XV1. századi magyarországi városi fejlődés kérdéseihez. Sz.ázadok, 99. (1965) 3. sz. 519.; KUBINYI ANDRÁS-FÜGEDI ERIK: A budai káptalan jegyzőkönyve i. m. 12.
