Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Neumann Tibor: Nemes vagy jobbágy? (Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése) / 93–116. o.

Neumann Tibor: Nemes vagy jobbágy? 97 alterum censum).

21 Első pillantásra a birtokrész megszerzése — kiegészülve azzal, hogy Sándor 1516-ban vásárolt 100 forintért egy csepcsényi nemesi telket is

22 — amellett szól, hogy a család sikeresen gyarapította falujában lévő vagyonát. Mégis tudjuk, hogy a század első két évtizedében több kölcsönt is felvettek a körmöcbányai polgároktól,

23 aminek következtében 1523-ban — a többi csepcsényi nemeshez hasonlóan — kénytelenek voltak végleg megválni a Körmöcbánya közelében lévő Közép- és Felsőmutna prédiumokon lévő részbirtokaiktól.

24 Az ingatag vagyoni helyzeten nyilvánvalóan az sem segített, hogy Sándor 1521-ben felesége révén egy kicsiny tarnói birtokrészhez is hozzájutott.

25 Elképzelhető azonban, hogy a két idősebb atyafi a mutnai elidegenítésből befolyó pénzből sikerrel rendezte tartozásait. Ugyanakkor tudjuk, hogy a fiatalabb testvérek közül kettő 1525-ben 32 forint felvételét követően azért vállalta újra az évi 2,5 forint cenzus fizetését Turóci Miklósnak, hogy az Oravszkinak járó adó fizetésétől szabadulhassanak. A zálog és a cenzus összegében nem nehéz felfedezni Balázs és Sándor 64 forintos zálogösszegének, illetve annak az öt forint cenzusnak a felét, amit hat évvel korábban két másik testvérükkel együtt vállaltak át.

26 Ők tehát cseberből vederbe jutottak. A zorkóciak esete már valóban a gyors elszegényedést példázza. A szorult helyzetbe kerülő kisnemesek segítségére itt is Oravszki Márton és Turóci Miklós sietett. Oravszki 1510-ben zálogba vette egyikük nemesi telkét tizenkét forintért,

27 majd hármuktól a birtok negyedrészét. Néhány évvel később pedig már a történetíró fia felé is lehetett tartozásuk, mivel Turóci 1517-ben tiltakozott, hogy ugyanaz a három zorkóci nemes zálogba bocsátja a garamszentbenedeki apátnak az őt „kötelezettség vállalásuk alapján bizonyos jogon megillető" (ex certis vinculis et obligaminibus cum eisdem habitis certo iuris titulo concementem) birtokrészeiket." Hajlamos vagyok arra gondolni, hogy a vinculum és obligamen kifejezésekkel Turóci a cenzus fizetési kötelezettségre utalt. Ebben az esetben megint azt láthatnánk, hogy kisnemeseink egyik adófizetésből a másikba menekültek. A következő generáció tagjai ugyanis 1522-ben arról számoltak be, hogy apjuk korábban „magát és minden fiát" a szentbenedeki apát jobbágyává tette, ezért az apátnak járó adófizetéstől (censura), avagy a jobbágyi nyomorúságtól (miseria iobagionalis) kívánnak megszabadulni. Mivel a földbért az apátnak nem fizették meg, és így annak összege „napról-napra növekszik személyük és életük veszedelmére", apjuk birtokrészének felét, illetve az azóta elhunyt nagybátyjuk teljes részét eladták Turóci Miklósnak, mindössze 44 forintért.

29 A vételár feltehetően azért volt ennyire alacsony, mivel Turócinak a jószágok egy részét először ki kellett váltania Oravszki zálogából.

30 L. Források 5. sz. 12 Tur.prot.26v (1516) 13 Tnr. prot. I Ív (1509). Sándor és két testvére a Felsőmutna prediumban lévő teljes birtokrészüket tizenhat forintért bocsájtották zálogba a körmöcbányai polgároknak. L. még BRÁZ, 1907. 124-138. !4 Tur. prot. 81 v-82v( 1523) 15 Tur. prot. 25r( 1521) 16 L. Források 12. sz. 17 Tur. prot. I4v (1510) '* Tur. prot. 24r(1517) 19 L. Források 6-7. sz., Turóci még ez évben be is vezettette magát a zorkóci jószágokba: DL 95218. Nyáry Levéltár. 10 Tur. prot. 63v-64r( 1521)