Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei az élő heraldika korában Magyarországon / 13–25. o.
15 Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei zek továbbmesélték Szirmay uram vagy Bor Mihály allovász mester uram 6 (ugyancsak Konstanzban nyert) címerének a históriáját, és ezzel együtt, illetve ezen túlmenően a címert nyerő család egyéb nevezetes tetteit propagálták. De nyilván „illett" a címert és adományozásának körülményeit ismerni otthon is a család valamennyi familiárisának, jobbágyának, és a barát környékbeli nemes uraknak is. Ez a propaganda akkor is öregbítette a família hírnevét, ha a család oklevele nem a címeradományról szólt, hanem a már meglévő címert örökítette meg. 1274-ben IV. László király oklevelet állíttat ki, amely birtokadományban részesíti Csák nembeli Pétert. A megadományozott érdemei között az oklevél előadja, hogy midőn a király apja, V. István király (1270-1272) egyes határsérelmek miatt Bulgáriába betört, Péter megvetve a fenyegető halált, az ellenséges bolgárok közt ahhoz a nagyon erős oroszlánhoz hasonlóan harcolva, amelynek jeleit zászlaján viselte, csodálatos győzelemmel tért vissza. Péter oroszlán szívet viselve kitüntette magát ezt követően a cseh király váratlan betörése idején kirobbanó Pozsony körüli harcokban is — adja elő narraíiójában az adománylevél. 7 Mintha csak képszerűségével (és részletesen) is alá kívánná támasztani Berekszói Péternek Hunyadi János kormányzó armálisában leírt hősiességét az 1448-ban kelt oklevél címer ábrája: a címernyerő mintegy a haza hű bajnoka és védelmezője („tamquam fidelis athleta patriae ac defensor") a várnai csatában a janicsárok közé rontva vitézkedett, majd az 1446. évi Ausztria-ellenes hadjáratban Stájerország pusztítása közben nyíllövéstől a nyakán megsebesült. Az armális címerképének koronából növekvő drótinges vitéze által viselt fehér turbános janicsárfejes sisakdísz és a vitéz nyakából kiálló nyílvessző tolla mindezt képben is közel hozza. 8 A családi címer azonban nemcsak a közeli múltban végrehajtott (néhány évvel korábbi) dicső cselekedet propagálására volt alkalmas, hanem a régebbi (állítólagos, vagy valóban véghezvitt) vitézkedések hirdetésére is. Ugyancsak érdekes a Nagymartoniak címermondája, akik Imre király (1196-1204) feleségével, Konstancia aragóniai királylánnyal költöztek hazánkba. Címerük a nemzetség ősének előző hazájában vívott küz6 1415. július 2-i címeradománya MHH II. I. XXVI. sz. 14-16. Már a művészettörténeti szakirodalom is felfigyelt arra, hogy itt többről van szó, mint egyszerűen szép családi jelképek bemutatásáról, ezért címerreprezentációról beszél.; Magyarországi Művészet 1300-1470 körül. Szerk.: MAROSI ERNŐ. Bp., 1987. 125— 129.; Címeres (királyi) sátor látható a Képes Krónikában (a Kun László meggyilkolását ábrázoló miniatúrán), Képes Krónika. Hasonmás kiadás. Bp., 1964. 65a fólió 129. 7 „cum páter noster in Bulgáriám propulsandis iniuriis confinii regni sui insultum facérét, idem magister Petrus, ut leo fortissimus, cuius indicia gessit in vexillo, postposito timore mortis inminentis, in adversa Burgarorum facie militans victoriam mirifícam reportavit [...], cum idem páter noster contra repertinum insultum regis Boemorum sub castro Posoniensis dimicaturus progredietur, ipse magister Petrus pectus gerens leoninum magnam de imminenti facie partém stravit nece et funera interemptorum rostris voluorum prebuit laceranda." Árpádkori új okmánytár. Szerk.: WENZEL GUSZTÁV. Pest, 1860-1874. Az ellenféltől zsákmányolt pajzsokat és zászlókat győzelmi jelképként „kiállították" (kifüggesztették) a királyi székhely templomában: „in quo quidem exercitu ipso die Renoldus filius Renoldi banerium regis tenuit viriliter et potenter de Bestech oriundus, adstantes dominó regi fratres eiusdem Andreas, Salomon, Ladislaus et alii regni Hungarie nobiles, sicut stellae caeli absque numero. Ut igitur in memóriám redeat regis Ladislai tam gloriosa triumphalis victoria, in obproprium sempiternumque dedecus Boemorum, Polonorum, Morawanorumque scuta et vexilla in Albensi eclesia, sede regni ac solio in pariete suspensa in aeternum perseverant." Simonis de Keza Gesta Hungarorum. Scripores Rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Edendo operi praefuit EMERICUS SZENTPÉTERY. Budapestini 1937. (=SRH)I. 186. c. 75. 8 MHH I. XVII. sz. 69.-70.
