Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Katona Csaba: Adatok a Lánchíd újjáépítésének történetéhez, 1947–1949 / 243–264. o.

KATONA CSABA FORRÁSOK A LÁNCHÍD ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ (1947-1949) SOURCES OF THE CHAIN-BRIDGE'S RECONSTRUCTION (1947-1949). Following World War II the reconstruction of Lánchíd (Chain-Bridge), the oldest of the Hungárián capital city's bridges became an important issue both practically and politically. The Ministry of Transport paid special attention to the matter as early as 1947, emphasising its significance by all possible means of propaganda. For example it was this purpose for what they launched a campaign called "New Year's Eve for Lánchíd" that basically meant the collection and use of a certain part of the profit that public places of entertainment made on New Year's Eve of 1947. In 1949, shortly before the opening of the bridge a new political issue, the question of old national symbols placed on the piers of the bridge came up. Finally the new régime had the carved royal coats of arms removed. The documents published here shed light on the ideological background of the Chain-Bridge' s reconstruction. A második világháború küzdelmei köztudottan nem kímélték a magyar fővárost.

1 1945-ben, amikor a Vörös Hadsereg alakulatai bevonultak Budapestre, a főváros romjai rémisztő látványt nyújtottak. Az elhúzódó ostrom rengeteg áldozattal járt, emberéletben, épületekben egyaránt óriási volt a veszteség. Az ekkor elszenvedett károk fájdalmasan hosszú veszteséglistáján szerepeltek a felrobbantott folyami hidak is, amelyek maradványai szomorú mementóként roskadoztak a Dunánál/Dunában. Amikor aztán a háborús zaj elültével megindultak Budapest helyreállítási munkálatai, ezek sorában előkelő helyet foglalt el a hidak újjáépítésének terve, mivel a megbénult forgalom elindítása értelemszerűen rendkívül sürgető feladat volt. De a folyamatos közlekedés a két városrész, Pest és Buda között nem csupán gyakorlati jelentőséggel bírt (ideiglenes megoldásként pontonhidak szolgálták az átkelést a Dunán). A hidak szervesen hozzátartoztak a megszokott budapesti városképhez, így egyfajta presztízst is jelentett, hogy minél előbb régi díszükben pompázzanak. Különösen így volt ez a legrégebbi — s talán legszebb — budapesti híd, a Lánchíd esetében, ezért a Gerő Ernő vezette közlekedési tárca rövidtávú célul tűzte ki, hogy a hídnak az 1848^-9. évi forradalom és szabadságharc centenáriumára ismételten állnia kell. Annál is inkább fontos volt ez az határidő, mert nem csupán a forradalom századik évfordulója esett 1949-re, hanem az eredeti Lánchíd átadásáé is. Az avató ceremóniát száz évvel korábban, 1849. november 20-án ugyan Július von Haynau báró vezette mint Pest város újsütetű díszpolgára, de erről — érthetően — mélyen hallgattak az illetékesek akkor, amikor a közlekedési tárca óriási propagandahadjárattal már 1947-ben megkezdte az újjáépítés előkészületeit. Különös tekintettel a néha mindennél fontosabbnak ható ideológiai háttérre — amit azonban sikeresen kapcsoltak össze a szükséges anyagi alapok kiszélesítésének gondolatával is.

2 1 Erre nézve: UNGVÁRY KRISZTIÁN: Budapest ostroma. Bp„ 1998. 332. 2 A Lánchíd újjáépítésére, illetve 1945 utáni történetére nézve: SÁVOLY PÁL: Az újjáépített SzéchenyiLánchíd mértani számításairól. Magyar Közlekedés-, Mély- és Vízépítés, 2. (1950) 3. sz. 42-53.; BORSOS LÁSZLÓ-LÁNG TIVADAR: Az új Lánchíd és környéke. Építés — Építészet, 2. (1950) 3. sz. 183-188.;