Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.

158 Közlemények A források között vannak naplók és vannak visszaemlékezések. Egyik részük megjelent nyomtatásban, másik részük nem. Célom volt, hogy a nyomtatásban eddig meg nem jelent művekből több idézetet illesszek be dolgozatomba, mint a könnyebben hozzáférhető, kiadott munkákból.

2 A forrásokat szöveghűen közlöm, azaz azokban csak az értelemzavaró helyesírási hibákat javítottam ki. 1. A kényszersorozottak hadserege A világosi fegyverletétel (augusztus 13.) után nem volt egyértelmű, hogy a legyőzött hadsereg tisztjei milyen elbánásban részesülnek. Az osztrák minisztertanács augusztus 16-án a következőképpen határozott: „Azok a tisztek, akik a háború kitörése előtt alakulatukkal együtt a lázadókhoz soroztattak — ha a katonai szolgálat ellátásán kívül nem róható fel nekik büntetendő cselekmény —, újra alkalmazhatók. Újra alkalmazásuk 1848. szeptemberi rendfokozatukkal történik. A felkelők által kinevezett tisztek a fenti esetben egyszerű büntetlenséggel szabadulnak". Paszkevics Haynaunak küldött átiratában is amnesztiát ajánl „azoknak a tiszteknek és katonáknak, akik önként rakták le a fegyvert." Augusztus 20-án az osztrák minisztertanács a korábbi határozatánál szigorúbb bánásmódot kívánt meg Haynautól: „A lázadó hadsereg minden tagjának őrmestertől lefelé, ha Magyarország koronatartományában született, büntetlenséget kell biztosítani. (...) A felkelők vezetőit és törzstisztjeit őrizetbe kell venni, és ellenük az eljárást haladéktalanul meg kell indítani. A többi tiszt közül századostól lefelé mindazokkal, akik a fegyveres lázadás kitörése előtt tisztként szolgáltak a cs. kir. hadseregben, hasonlóképpen kell eljárni. Azokat a tiszteket, akik nem tartoznak az előző kategóriába, úgy kell kezelni mint a legénységet." Haynau ennél kegyetlenebb büntetést tartott volna követendőnek: „A lázadók minden főnökét, ide számítva az önálló csapattestek vezetőit is, fel kell akasztani. Mindazokat az egyéneket, aki a felkelők sorai közt harcoltak és azelőtt a cs. kir. osztrák hadseregben szolgáltak, agyon kell lőni. (...) Mindazokat az egyéneket, akik tisztként harcoltak a felkelők soraiban, de azelőtt nem voltak a cs. kir. tisztek, méltóságukra, származásukra és a felkelő hadseregben viselt rangjukra való tekintett nélkül közemberként be kell sorozni a hadseregbe, és a német vagy szláv ezredekbe kell beosztani."

3 Azokkal a volt honvédtisztekkel kapcsolatban, akik korábban nem szolgáltak a cs. kir. hadseregben, Haynau akarata érvényesült, és közkatonaként soroztattak be. Milyen volt az a hadsereg, ahová a szabadságharc csatamezőin megedzett honvédtiszteket besorozták? Bencze László szerint: „A hozzá nem értés és a bürokrácia mellett a hadsereg legsúlyosabb csapása az volt, hogy változatlan formában fennmaradt a középkori eredetű ezredtulajdonosi rendszer, a főnemesség, a tábornokok különleges privilégiuma a hatalom gyakorlására." Egy hadsereg, ahol a nem nemesi tisztek aránya (1847-ben) 7%, és az az elvárás, hogy „a tiszt nyalka kackiás nemes legyen és nem az, 2 Tanulmányom elkészítésekor Hermann Róbert több forrásmunkára hívta fel figyelmemet. Segítségét ezúton is köszönöm. A katonák besorozásáról az idézett részekre l: Az aradi vértanúk. Szerk.: KATONA TAMÁS. Bp., 1979. II. 33., 38., 54., 58.