Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Pásztor Lajos: Adatok a bukovinai és a moldvai magyarság 19. századi történetéhez / 85–97. o.
PÁSZTOR LAJOS ADATOK A BUKOVINAI ÉS A MOLDVAI MAGYARSÁG 19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ* CONTRIBUTIONS TO THE 19™ CENTURY HISTORY OF THE HUNGARIANS LIVING IN BUKOVINA AND MOLDVA: The Hungarians settled down in Bukovina, east of the Capathians, in the second half of the 18 th century. The territory was under direct Austrian administration. The interest in those Hungarians who live outside the Carpathian Basin was awakened in Hungary in the first half of the 19 th century. On the other hand, due to the reforms of 1848, the Hungarians in Bukovina hoped to find support in the independent Hungarian government in dealing with their problems. Even their resettling into the Carpathian Basin was discussed. After the fall of the 1848/49 revolution and freedom fight these plans were abandoned, since they would have been worse off in Hungary during the years of reprisal. Amíg a moldvai magyarság településének első adatai a középkorig nyúlnak vissza, Bukovinába a magyarok a 18. század második felében kezdenek bevándorolni. Miközben a bécsi kormány a török hódoltság alatt elnéptelenedett magyar földet évtizedeken át az idegenek ezreivel népesíti be, addig az ősi magyar lakosságnak, a székelységnek, századokon keresztül élvezett szabadságjogai megsértése miatt el kell hagynia apái földjét. Különösen az 1764-i madéfalvi veszedelem után menekül az erdélyi lakosság egy része Moldvába. Valószínű, hogy Bukovina első osztrák kormányzója, Splényi Gábor tábornok hivatta be a Moldvában működő székely papot, Mártonfit, akinek közbelépésére azután a moldvai Szamoska községből, 1776-77 telén, mintegy száz család költözik át a Szucsáva folyó partjára. Radautz város közelében, 1777-ben megalapítják Istensegíts és Fogadj isten falvakat. Ezt az első két bukovinai magyar települést 1784 és 1786 között újabb magyar falvak követik, főleg, miután II. József — Hadik András, Erdély, Galícia és Bukovina katonai kormányzójának a javaslatára — teljes büntetlenséget, ingyen szántóföldet, telket, sőt még pénzbeli segélyt is ígért mindazoknak, akik Erdélyből Moldvába szöktek, ha átköltöznek Bukovinába. Ennek meglehetősen gyér számú lakossága (négyzetkilométerenként alig hét ember) tette szükségessé a munkás magyar kezet. Az újonnan betelepültek három nagyobb csoportban érkeznek; 1785-ben Hadik-, József- és Laudonfalvát, 1786-ban pedig Andrásfalvát alapítják meg. A laudonfalvi magyar közösség nem sokáig áll fenn, mivel lakossága csakhamar Hadikfalvára költözött, és ugyancsak rövidéletű Tomnatik falu is, melyet 1828-ban alapít 30 andrásfalvi és hadikfalvi család. E két utóbbi település Radautz város környékén volt, Józseffalva, valamint délebbre, mintegy 60 km-re a legközelebb eső Fogadj isten falutól. * Pásztor Lajos (1913-1997) levéltáros (Archivio Segreto Vaticano), egyetemi tanár (Universitá Gregoriana), még 1992-ben írt tanulmányát Érszegi Géza rendezte sajtó alá. Pásztor Lajos életútjára 1. Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1-2. sz. 1 A magyar telepek keletkezésére: MIKECS LÁSZLÓ: Csángók. Bp., 1941. (Bolyai Könyvek, 6); SÁNTHA A.: A bukovinai magyarok története. Kolozsvár, 1941. (Értekezések Erdély és Kelet-Európa története c. tárgykörből); OBERDING JÓZSEF GYÖRGY: A vándorló bukovinai magyarok. Hitel, 1939. 192-204.; NAGY IVÁN: A magyarság világstatisztikája. Jancsó Benedek Emlékkönyv. Bp., 1931. 377-379. irodalommal. Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1-2. szám. 85-97.
