Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.
78 Kállay István 1847-ben a telekkönyvi hivatal dolga volt a házak számozása. A választó polgárság véleménye alapján a telekkönyvi hivatal nyújtotta be a házak és a házhelyek számainak jegyzékét a polgármesteri hivatalnak. 80 1849-től a telekkönyvet az 1849. december 28-i uralkodói parancs szerint vezették. 1853 után minden önálló házat a mellette fekvő udvarral, szántóval és egyéb beltelki birtokkal egy telekkönyvi jószágként vettek fel. Ha a tulajdonos külső telkeket (tartozékokat) is bírt, ezeket a házzal egy telekkönyvi jószággá egyesítették, ha a törvényes szokás szerint addig is egy egészt képeztek. Ha nem, akkor a kültelkeket külön telekkönyvi jószágként kezelték. A korábban megkezdett telekkönyveket 1853 után tovább vezették. 81 Régi szokás volt városainkban, amint azt láttuk, az ingatlanok adásvételénél a hitelező érdekeinek a figyelembevétele. Besztercebánya 1582-ben kimondta, hogy házat, telket, szántót, rétet vagy kertet csak a tanács előtti bejelentés mellett lehet eladni, hogy a vételárból az esetleges hitelezőket ki lehessen elégíteni. Modor 1640-ben mondta ki, hogy a vételárat, hasonló okból, mint fentebb, a tanács előtt kell kifizetni. 82 Egy lépéssel tovább mentek azok a városok, ahol a vételárat bizonyos ideig a tanácsnál kellett letétbe helyezni: ezen idő alatt jelentkezhettek a hitelezők. Esztergom 1732-ben tette kötelezővé a vételárnak a tanácsnál való deponálását. Kismartonban a tanácsi ratificatió előtt nem kellett a vételárat megfizetni, hogy az eladó a hátralékokat addig rendezze. 83 Az 1830-as évektől a telekkönyvi hivatalban letett pénzeket letétemények pénztárának nevezik, amelyet a telekkönyvvezető igazgatott. A pénztárnak két kulcsa volt: egyik a telekkönyvvezetőnél, a másik a felügyelő (hetenként más és más) senatornál. A telekkönyvi hivatal hetenként két nap fogadott. A letétemények pénztárában egyéb pénzeket is őriztek, sőt ide kerültek a talált tárgyak és pénz. A becsületes megtaláló az érték harmadrészét kapta. 1791-ben pl. Hübner Ignác fehérvári polgár és seborvos a háza alapjának kiásásakor arany harangot talált. Értékének harmadrészét, 500 Ft-ot, kapta. 84 1801-ben az egyik éjjeliőr egy táskában 20 000 Ft-ról szóló kötelezvényt talált. A magistratus a letétemények pénztárába tette és jelentést küldött róla a helytartótanácsnak. 1821-ben egy szolgáló talált a vásár alkalmával 146 Ft-ot. Ezt a város országosan kihirdette és a pénzt a letétek közé tette. Miután két évig senki sem jelentkezett érte, a pénz a szolgálóé lett. 85 Kelemen Imre szerint az ingatlannal összefüggő dolgokat a bíró lelkiismeretes belátásával, az ingatlan szokásos haszna alapján kellett becsülni. Győrben 1672-ben említik a talléronként 2 garas díjért végzett becslést. Ennek felét a hegymester, a másikat a becslők kapták. Kassán valamely dolog becsűjére a tanács a saját tagjai közül küldött ki néhányat. 86 Fehérvár a magyar királyi kamara utasítására 1829-től vezetett becsűkönyvet (Schátzungsprotokoll, liber aestimationum). A becslés célja lehetett bírósági végrehajtás, a hitelezők kielégítése, öröklés, eladás, vétel, csere, betáblázás és elzálogosítás. Ez utóbbi esetében a hitelező a lejárat után szakértői becslést és a zálogtárgy átadását kérte. Az adóst ezt követően háromszor szólították fel a fizetésre. A becsű bejegyzését, az ingatlan és tartozékainak a felsorolását recapitulationak nevezték (1831).^ 80 Protocollum sessionale 1847. máj. 29. No 2101. 81 Wenzel 1885. II. 68—69., 138. 82 Corpus statutorum IV/2. 200. Besztercebánya 1582. (Megismételve 249. 1606)., 417. Modor 1640. 83 Uo. IV/2. 695. Esztergom 1732., V/2. 530. Kismarton 1759. 84 Corpus statutorum V/2. 448. Székesfehérvár 1729. máj. 17., Nádallay Sándor iratai No 30. 1791. máj. 16. 85 Protocollum sessionale 1801. febr. 3. No 163., 1821. aug. 24. No 1363/4., 1823. ápr. 4. No 515. 86 Kelemen 1818. IV. 1886., Corpus statutorum V/2. 281. Győr 1672., II/2. 369. Kassa 1712. 87 Bónis 1962. 205., Liber aestimationum 1829—1856., 1831. dec. 12.
