Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.
70 Kállay István A városoknak érdekük fűződött ahhoz, hogy a házak ne maradjanak sokáig lakatlanul és ezért már korán szabályozták a kérdést. Nagyszombat 1574-ben mondta ki, hogy az elhagyott házakat a tulajdonos egy éven és egy napon belül építse fel vagy tatarozza, majd lakjon benne, mert különben a bírónak és a tanácsnak joga lesz a házat minden fizetés nélkül másnak adni. A puszta házakat a fertálymesterek kísérték figyelemmel és jelentették a tanácsnak, amely elrendelte azok újjáépítését vagy tatarozását. Ha ez egy éven belül nem történt meg, a város a maga javára foglalta el (1683). 18 Pozsony 1636-ban határozott az úr nélküli, üresen álló házakról: ha bizonyos időn belül senki sem igazolja a jogát, vagy nem építi, üresen hagyja, a ház a városra háramlik, mivel különben a polgárságnak nagy kárára lenne (1636). 19 Sopronban ha egy tulajdonos a telkét, a szomszédok kárára, három évig üresen hagyta, akkor szabadságukban állt kibecsültetni, vagy a saját telkük védelmére árkot húzni a puszta telek és a sajátjuk között (1711). Szentgyörgyön a hegymesterek feladata volt az elhagyott szőlők figyelemmel kísérése. Ezek természetét tractamentumokra {vulgo confect) fordították (1734). 20 Fehérvárott a tanács az elhagyott házakat és telkeket értékesítette. 1714-ben pl. 12 Ft foglalót és 4 Ft jutalékot vett be azért az üres telekért, amelyet egykoron Németh Pál birtokolt, de már régen elhagyott. 1775-ben a fertálymesterek írták össze a bitangban lévő 52 rétet abból a célból, hogy a tanácsi bizottság áruba bocsáthassa. 21 Minden nemesi és polgári ingatlan jószágot el lehetett cserélni {cambium). Ez utóbbiak esetében a városi bíróság volt illetékes, amely különösen ügyelt a hamis cserékre (cambiaficta, Scheintausch). A cserének a városokban egy évig lehetett ellentmondani, utána ez a jog megszűnt. 22 Csere esetén egyes helyeken (Besztercebánya 1712) úgy szedték az illetéket, mintha mindkét tulajdont eladták és nem cserélték volna. A csere mindig becslés alapján történt. 23 A cseréket ugyanúgy a tanács előtt vallották be ifassio), mint az egyéb átruházást. Ez történhetett a tanácsülésen vagy a kisgyűlésen. 24 Azt az aktust, amellyel valaki egy polgári ingatlan jószágot örök időkre iperennaliter) elad, örökvallásnak (fassio perennalis) nevezzük. Megkülönböztetjük tőle az időre szóló {zálog) bevallást. A fassióhoz mindenekelőtt két félre: eladóra és vevőre volt szükség. A bevallás legfontosabb külső követelménye, hogy a bevallást tevő személyesen, vagy meghatalmazottja által megjelenjen a tanács, a bíró, valamint két hites polgár előtt és szóban vagy írásban kinyilvánítsa az átruházás tényét. A Hármaskönyv szerint az így létrejött fassio a városban létező bármely ingó és ingatlan vagyon iránt érvényes volt; sőt az ilyen vagyonról az ország bírói vagy hiteles helyei előtt tett másféle bevallás nem állt meg. 25 Szegedi János a tanács előtt tett bevallást úgy értelmezi, hogy nem történhetett csak a bíró vagy a polgármester előtt, hanem mindig több személynek kellett jelen lennie. Ez lehetett két tanácsos, esküdt polgár vagy ezek és a bíró. Más városban fekvő javakra nem lehetett idegen városban bevallást tenni, mert az érvénytelen volt. Szegedi szerint a városfalon kívüli javakra a polgármester és a jegyző, a városi házakra a városházán a tanács, a szőlőkre a hegymesterek vagy hivataluk előtt lehetett bevallást tenni. A hegymester rendszerint a választott község tagja volt. 26 18 Corpus statutorum IV/2. 160., 335. Nagyszombat 1574., 1629. 19 Uo. IV/2. 380. Pozsony 1636. 20 Uo. V/2. 389. Sopron 1711., IV/2. 705. Szentgyörgy 1734. 21 SzVL Protocollum sessionale. 1714. márc. 23., 1775. máj. 12. 22 Kelemen 1818. II. 974., 979., 987. 23 Corpus statutorum IV/2. 623. Besztercebánya 1712. 24 Protocollum sessionale 1813. júl. 10. No 706. 25 Tripartitum III. 13., Kelemen 1818. II. 1006. 26 Szegedi 1734. ÜL 206—207.
