Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - IRODALOM - Fábiánné Kiss Erzsébet: Hermann Róbert: : A rendőrminiszter és a Zichy-gyémántok. (História klub füzetek, 10., Fejér Megyei Levéltár közleményei, 17.). Székesfehérvár, 1994. / 229–230. o.

230 Irodalom sága. A szerző e homályos ügy tisztázására igen jó módszert választott; és az elemzés folytán sokkal valószerűbb lett Görgei Artúr szerepének ábrázolása is. Történetírásunk eleget sajnálkozott, hogy a forradalmár módon akasztató Görgeiből 1849-re, lám, milyen karrierista hazaáruló lett, aki még Kossuth Lajossal is szembe mert állni stb. E tanulmány soraiból, melyek dokumentumfilm-szerűén pergetik előttünk az eseteményeket, kiviláglik, hogy Görgei nem is tehetett volna akkor Csepelen mást, mert ellenkező esetben a népharag talán őt is elpusztítja. Az adonyi eseménysor különösen érzékelteti a nép hangulatát és azt a történelmi sajátosságot, ahogyan a sors egy-egy régóta haragot tápláló egyén útján érvényt szerez akaratának. — Az ügy utóélete elsősorban az elkobzott értékeknek köszönhető, mellyel kapcsolatban arra is fény derül — és ez legutóbbi tanulmányom tárgya is volt —, hogy mekkora tájékozatlanság és mennyi szabálytalanság uralkodott a honárulók elkobzott vagyonának adminisztrációjában. Pedig azt lehetne feltételezni, hogy a jogászokkal zsúfolt feudális magyar közéletben a törvények belengték a mindennapokat is. — Saját kutatásaimra is támaszkodva úgy látom, hogy e tanulmányban végre Madarász László ügye is reális ábrázolást kapott. A kutatás jelenlegi állása szerint — és újabb forrás előbukkanása nemigen várható — nem tudunk róla ennél többet, pontosabbat megállapítani. — Amivel nem értek egyet, az Madarász egyéniségének bemutatása: kissé torzra sikeredett, egyoldalúan „csúf szakállas törpe" lett belőle. Ceterum censeo-ként annyit a rendőrség 1849 tavaszán történt átszervezéséhez hozzátennék: Szemere ugyan hangzatosan kijelentette, hogy Madarász embereit kiseprűzi a rendőrségtől, ez azonban csak a vezető, kompromittált egyéneket érintette. Egyébként, a régi-új rendőrigazgató, Hajnik Pál személye nem volt kedveltebb a közvélemény előtt, sőt. Igaz, flamingó nem volt. A címben mindenképpen idézőjelbe tettem volna a rendőrminiszter szót, mivel Madarászt így csak gúnyból nevezték, de nem volt miniszter: az OHB tagjaként vezette a két kormány közötti időben a közlekedés, posta és rendőrség referenciáját. — Gratulálok Hermann Róbertnek legújabb tényfeltáró munkájához, és mindenkinek ajánlom elolvasásra a tanulmányt, akit 1848—1849 és a rejtélyek vonzanak. Fábiánná Kiss Erzsébet