Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

158 Szűcs László De legyen szabad éppen a zsidóellenes agitáció hamis jelszavaival szemben megállapítanunk, hogy az iparban, bankban, kereskedelemben, általában a gazdasági életben való elhelyezkedés, az bizony igen kevés ember számára jelent vagyoni vagy jövedelmi szempontból kivételes pozíciót, amely tény megállapítására alább még statisztikai adatokkal visszatérünk. Amikor megállapítjuk, hogy a zsidóság egy bizonyos percentje az iparban helyezkedett el, akkor — itt nem néhány gyártulajdonos, vagy nagyobb jövedelmű ipari vezető ember poziciójáról van szó, hanem ez azt jelenti, hogy az iparból élő mintegy 140 000 zsidónak legalább 95%-a bizony a kisiparos, gyárimunkás, vagy segéd, legjobb esetben kishivatalnok nehéz munkával megszolgált szűkös kenyerét eszi. S ha azt mondjuk, hogy a zsidóság 43 %-a a kereskedelemből él, akkor ne arra a néhány — számban mindegyre összezsugorodó — nagykereskedőre gondoljunk, kiket tehetség és szerencse kivételes pozícióhoz juttatott, hanem arra a túlnyomó tömegre — a magyar kereskedelem 99%-ára, mely szegényes boltokban tengeti életét, szorítva a szövetkezeti versenytől, egykéztől, közterhektől s újabban egy féktelen agitációtól, mely talán el tudja érni, hogy a zsidó kereskedő szegénysége nyomorrá váljék, de e réven új kereseti lehetőséget, kívánatos exisztenciát senki számára teremteni nem tud. És így van ez a gazdasági élet egyéb területein: az irigyelt nagyjövedelmű állások száma rendkívül csekély, aminthogy csekély a mezőgazdasági szegénység számához viszonyítva a nagybirtokosok száma és csak a lelkiismeretlen agitáció merészli úgy beállítani a dolgot, hogy a zsidóellenes tendenciák érvényesítése széles rétegek boldogulását jelenti. Meghozhatja egy-két agitáló vezér jobb elhelyezkedését; egészben véve súlyos igazságtalanságot, nagyobb nyomort jelent, anélkül, hogy szociális problémáink, vagy az ifjúság problémájának megoldását a legkisebb részben is elősegítené. Amit e téren tenni lehet — anélkül, hogy ezzel az ifjúság problémáját megoldottnak tekinthetnők, — azt a magyar gazdasági élet vezető emberei eddig is megtették: minden erejükkel azon vannak, hogy az elfogultság, vagy előítélet, mely eddig a keresztény magyar ifjúságot visszatartotta attól, hogy exisztenciáját, jövőjét a gazdasági pályákon — a gyáriparban, bankban, kereskedelemben — keresse, megszűnjön és ez az ifjúság egész lélekkel s minden nemes becsvágyával forduljon a magyar életnek e fontos területe felé. Örömmel konstatálhatjuk, — bizonyos jelek arra mutatnak, — hogy e tekintetben komoly változás küszöbén állunk, mely változást jelentős mértékben annak a magisztrális beszédnek tudhatjuk be, melyet Főméltóságod a csepeli kikötő felavatásakor mondott, a magyar kereskedelemnek hivatását olyan méltó szavakkal állapítván meg, hogy minden magyar ifjú csak büszke lehet, ha a kormányzói intelmet követve a gazdasági pályára megy. Mint mondottuk: máris látjuk a felfogásbeli változásnak tüneteit s meggyőződésünk, hogy ha egy felelőtlen agitáció a nyugodt gazdasági fejlődés folyamatát meg nem zavarja, tíz esztendő vagy még rövidebb idő alatt megszűnik a gazdasági pályáknak ez a sokat hánytorgatott, a magyar zsidóság által soha nem intendált elszigeteltsége, aminthogy szeretjük remélni, hogy addigra megszűnik az az elzárkózás is, mely a magyar zsidóságot minden közéleti pályáról kirekeszti s újabban a magánvállalkozásban való elhelyezkedését is megnehezíti. vn. Nem lehet végezetül szó nélkül hagyni — és ehhez kérjük Főméltóságod szives engedélyét — azt a sok téves és tendenciózus okfejtést, amely ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a hazai zsidóság helyzete hamis beállításba tűnhessék fel. Különösen az úgynevezett, beszivárgást" vetették fel a zsidóság rovására, úgy tüntetve fel, mintha ezt a hazai zsidóságot magyarságában állandóan idegen elemek beszivárgása hígítaná fel, tendenciózusan előmozdítva, vagy legalább is helyeselve a magyar zsidóság által. Ezzel szemben Dr. Buday László, a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal néhai igazgatója, a Magyar Statisztikai Közlemények Új Sorozata 64. kötetének 60. lapján megállapítja,