Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

204 Vörös Antal IV. Szlatinai föbánya- és sóbányahivatal Hatásköre alá tartozott a rónaszéki és sugatagi sóbánya, illetve sóbányahivatal. V. Sóvári főbányahivatal Igazgatása alá egyedül az ottani sófőzde tartozott. VI. Marosújvárosi főbánya- és sóbányahivatal Igazgatása alatt a désaknai, paraj di, tordai és vízaknai sóbányák illetve sóbányahivatalok álltak. 4. A vasmüvek önálló igazgatása 1881-1914 Az 1881-ben felállított Központi Vasműigazgatóság irányítása alá került a selmeci bányaigazgatóság területéről a rhonici, a brezovai, tiszolci, libetbányai és pojniki vasgyár; a nagybányai igazgatóság területéről a rójahidi vasgyár; a máramarosszigeti igazgatóság alól a fehérpataki és kabolapojánai vasgyár; a kolozsvári bányaigazgatóság területéről pedig a govasdiai, kudsiri és sebeshelyi vasgyár és a zsilvölgyi kőszénbánya. A diósgyőri vasgyár és kőszénbánya viszont a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium irányítása alá került, hová a magyar államvasutak budapesti gépgyára is tartozott, így a központi vasműigazgatóság felügyelete és irányítása alatt korunkban az alábbi vasgyárak álltak (a hozzájuk tartozó bányaművekkel együtt): Rhonic-Brezova, Tiszolc, Libetbánya, Govasdia (1888-tól Govasdia-Vajda-Hunyad), Kudsir, Kabolapojána, Fehérpatak (1892-ben megszüntették), Rójahíd, valamint a besztercebányai árudaügynökség és a petrozsényi kőszénbányahivatal. Közvetlenül a Pénzügyminisztérium irányítása alá tartozott a rézbányai bányahivatal, a m. kir. és társulati bányamű igazgatóság Nagyágon és a körmöcbányai pénzverde. Ugyancsak közvetlenül a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartoztak a bányászati szakoktatási intézmények: a Selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia, a Selmecbányái (1873), a nagyági (18367-1906), verespataki (1896), pécsi (1896) és petrozsényi (1905) bányásziskolák. 1888-ban takarékossági szempontok miatt a vasműigazgatóságot mint központi igazgatási szervezetet megszüntették. Az egyes vasgyárakat ekkor, a centralizáció elvének fenntartásával közvetlenül a Pénzügyminisztérium alá rendelték, ahol külön vasműosztályt szerveztek. Valójában tehát csupán formai változások történtek, s magát a Pénzügyminisztérium kebelében felállított új ügyosztályt is „m. kir. vasművek központi igazgatósága mint vasműosztály a PM kebelében" névvel jelölték. 1900-ban az állami vasgyárak igazgatásában újabb változást hajtottak végre. 1898ban ugyanis a Pénzügyminisztérium a magyar államvasutak gépgyárát és a diósgyőri vasés acélgyárat is átvette a Kereskedelemügyi Minisztérium kezeléséből. Az ún. régi kincstári vasműveknek ez új gyárakkal történő egyesítését az egymásnak feldolgozásra átengedett anyagszerek forgalma révén kialakult szoros összeköttetés, minek következtében szükségleteik külön költségvetésben történő nyilvántartásával e tekintélyes államvagyon kezeléséről sem lehetett tiszta képet alkotni, teljes mértékben indokolttá tette. Ugyancsak így lehetett kiküszöbölni a két üzemcsoport közötti versengést is és a termelés összhangját biztosítani. Miután a Pénzügyminisztérium 1898-ban az említett két gyár