Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.

16 Hajdú Lajos elítélt büntetésének végrehajtási helye is, tehát a létszámot szaporították azok, akiket annak előtte a dominiumok vagy a városok börtöneiben őriztek. Ezért az 1788/89-es adatokból nem szabad olyan következtetést levonni, hogy 1785 után pár év alatt a közbiztonság rendkívüli mértékben megromlott. Ennek ellenére az adatok azt tanúsítják, hogy a felvilágosult abszolutizmus virágkorának tekinthető másfél évtizedben a bűntettek elkövetőinek száma Magyarországon mintegy megkétszereződött (azaz 1790 táján kb. kétszer annyian kerültek összeütközésbe a törvénnyel és emiatt tömlöcbe, mint másfél évtizeddel korábban). Mi az oka ennek a növekedésnek? Több is akad. Az első: A Rákóczi-szabadságharc leverését követő háromnegyed évszázadban az ország minden szempontból számottevően fejlődött, benépesült a török uralom alól felszabadult Alföld, a háborúktól és járványoktól, éhínségtől nem háborgatott vagy csak ritkán sújtott lakosság életkörülményei rohamosan javultak. A XVIII. sz. utolsó harmadában már nemcsak a szarvasmarha jelentette a vagyon egyetlen formáját, hiszen sok mezőgazdasági és háziipari termékkel kereskedett a föld népe. Az északi megyékből ezrével jártak le a síkságra aratni és csépelni; országrészek számára vált már jelentős eseménnyé egy-egy több megyére „szóló", olykor hetekig tartó nagy vásár; hatalmas kastély- és templom-építések kezdődtek és fejeződtek be úgyszólván minden megyében. Ugyanakkor a népszaporulat gyors növekedése (amelylyel a művelés alá vont jobbágy birtokok gyarapodása nem tartott lépést) és a parasztság elzselléresedése miatt számottevően megnőtt a napszámosok és szolgálók, valamint a munkát keresők serege.

37 Mindez tükröződött a bűnözésben is, a körülmények és lehetőségek a mozgékonyabbá vált társadalom számos tagját arra indították, hogy egyéni céljaik eléréséhez bűntettekkel szerezzék meg a szükséges anyagi fedezetet. E jelenség másik oka: a kormányzat olykor naiv hittel és rendíthetetlenül követett humanitárius büntetőpolitikája felbátorította a társadalom bűnözésre hajlamos elemeit. A kínvallatás megszüntetése kétségkívül csökkentette a gaztettekért járó következményektől való félelem visszatartó erejét, de ugyanilyen hatást gyakorolt az enyhe kegyelmi praxis, majd a halálbüntetés betiltása is. A tabellákban nemritkán olvashatók olyan esetek, hogy megrögzött, cégéres lókötők vagy rablók többször is megmenekültek a bitófától vagy pallostól, de tömlöcükből mindig sikerült kereket oldaniok — és nem azért szöktek meg, hogy a tömegben meghúzódva valamilyen tisztességes munkával teremtsék meg életük fenntartásának eszközeit, hanem hogy bűnöző életmódjukat tovább folytassák.

3 8 A bűnözés növekedésének harmadik oka az volt, hogy az igazgatási 37

Csak példaképpen: 1788/89-ben a Tolna megyei Dunaföldváron 55 szolgalegényt és 53 szolgálólányt írtak össze. Ezek aránya egyéb tolnai településeken: Szekszárd : 45-64, Dombóvár : 104-24, Ozora : 79-33, Pincehely: 90-14, Sárszentlőrinc : 101-18, Bonyhád J6-15, Ma/os : 51-56. Lásd: „Évszázadokon át. Tolna megye történetének Olvasókönyve. I.k." Szekszárd, 1978, 319. 38

Az 1782-ben 30 esztendős Mamuzsity Mátyás szabadkai lakost például háromszor ítélte büntetőbíróság kötél általi halálra (laqueus). Első alkalommal büntetését az uralkodó 3 év börtönre változtatta, de már néhány hónap börtönélet után megszökött és ott folytatta, ahol befogása miatt kényszerűségből abbahagyta. Második „botlásakor" kötél helyett kegyelemből ismét 3 év börtönre változtatták meg az ítéletet, újra megszökött és ismét a „szakmát", a lokötést folytatta. Harmadszor ugyanezért a bűntettért 1782. II. félévében ítélte halálra Mamuzsityot a szabadkai dominium úriszéke. Lásd OL, C-43: 1782/Sauska, No.3, pos.221-2. /