Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Andreev, Sztefan: Török iratok Temesvár XVII–XVIII. századi történetéről a szófiai Nemzeti Könyvtárban / 195–214. o.

196 Sztefan Andreev AJ. élelmiszert, takarmányt vagy havi zsold kifizetésére szükséges összegeket gyakran különböző adókból (2., 3., 5.) és kincstári jövedelmekből (mukátaa, 5., 6., 49.) fedezték. Némelykor az élelmiszert és takarmányt kényszerfelvásárlással szerezték be (19.). A második csoportot csak két irat képviseli (15., 18.), kárpótlásként a 18. sz. irat rendkívül gazdag anyagot szolgáltat a temesvári erődben felhalmozott felszerelésekről, A bemutatott források között fontos helyet kapnak azok, amelyek a temesvári lőporgyártó műhely ellátását és munkáját mutatják be. Nyersanyaggal, főleg salétrommal való ellátását leggyakrabban felvásárlással (istirá) oldották meg (9.). A felvásárlást Temesvár körzetében és a szomszédos területeken hajtották végre, az erre fordított összegeket az adójövedelmekből vonták el (11., 12.). A műhely nemcsak helyi szükségletek kielégítésére termelt, hanem puskaporral látta el az oszmán birodalom különböző részeiben állomásozó katonai egységeket is (4.). Ez érthetővé teszi azt a megkülönböztetett figyelmet, amelyet a központi hatalom a műhely zavartalan működése iránt tanúsított. Ha szükség volt rá, gyorsan intézkedtek a termelés folytonosságáért (8.), előlegeket utaltak ki (55.), biztosították a nyersanyagellátást (8., 11.). A temesvári erőd felújításairól a várparancsnok (muháfiz) jelentéseiből (39., 48., 55.), a helyi kádi végzéséből (hüddzset, 69.), két fővárosi iratból és egy Fazli nevű ziámet-birtokos folyamadványából értesülünk (16.): ő azt kérte, hogy az erőd felújítási munkálatainak befejezéséig ott dolgozhasson. A temesvári erőd fekvése és fontossága arra ösztönözte a helyi és központi, katonai és polgári hatóságokat, hogy nagy gondot fordítsanak javítására és fenntartására. A várparancsnok két jelentésben (39., 48.) is foglalkozott a falak, tornyok rossz állapotával, adatokat kért a helyreállításban foglalkoztatott személyek létszámáról. Az ő jelentéseinek volt köszönhető, hogy a központi hatóságok gyorsan intézkedtek építőmunkások és szekeresek Temesvárra irányításáról, akiket a körzetből (69.) vagy máshonnan (46.) gyűjtöttek össze. Viszonylag sok irat szól arról, hogy katonákat irányítottak Temesvárra. Az ilyen intézkedések mindig az adott helyzet követelményeihez igazodtak és az erőd védelmi készségének fokozását szolgálták. Edirnéből, Gyuláról, Boszniából és más, meg nem nevezett helyekről egész alakulatokat vezényeltek át Temesvárra (29., 33., 64., 71.), de arra is van példa, hogy közeli és távoli helyőrségekből egyes katonákat küldtek ide (36., 52.). Az iratokból fogalmat alkothatunk az erőd pillanatnyi helyzetéről, az ott szolgáló és különböző egységekhez tartozó katonák létszámáról, ellátásukról stb. Különös érdeklődésre tarthatnak számot azok az adatok, amelyek a temesvári puskaporgyártó műhely munkájára, az ágyúöntésre (53.) vonatkoznak, megismerjük belőlük a haditechnikát, hadfelszerelést és a vár erődítményrendszerét. Anyagunk nem fogja át egyenletesen az érintett kilenc évtizedet. Kevés forrással rendelkezünk az 1649-55, 1663-69 és 1717-36 közötti évekből, ugyanakkor az 1686-os, 1705-ös, 1707-es és különösen az 1716-os év gazdagabb anyaggal dokumentált. A mohamedán időszámítás szerinti dátumok mellett az iratok európai keltezését is megjelöljük, amelyet szinkron-táblázatok segítségével számítottunk ki.' Feltüntetjük az iratok részletes archeográfiai adatait is (jelzet, állapot, papírszín, méretek centiméterben, írástípus, tinta széljegyzetek stb.). A kivonatok sok oszmán-török terminust tartalmaznak, ezeket a megfelelő szakkönyvek gyakorlata szerint alkalmaztuk

1 és a közlemény végén külön jegyzékben magyarázzuk.

3 '/. Orbeli: Szinhronyiszticseszkije tablicü hidzsrü i jevropejszkovo letocsiszlenyija. Moszkva, 1961. 2

Af. Pakalin: Osmanli tarih deyimleri ve terimleri sözlügü. I—

III. Isztambul, 1946-55. 3 Az írástípusokra és levéltípusokra (előbbiek a szövegben csak török megnevezéssel, utóbbiak magyar fordításban, ill. zárójelbe tett török névvel szerepelnek) lásd Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába. Bp., 1926, XI-XX, XLH, XLVIH-XLIX, L-LI, LIII, LVI.