Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

130 Bölöny József miniszterének tisztét is. A paritás ezen a téren csak 1895-től jutott érvényre, amikor Ferenc József október 4-i kelettel a következő kéziratot intézte a külügyminiszterhez: „Kedves gróf Goluchowski! Indíttatva érzem Magamat annak elrendelésére, hogy Házam minisztere ezentúl ,a császári és királyi Ház minisztere' címet viselje. Midőn erről értesítem, egyúttal utasítom, hogy arról gondoskodjék, hogy ezen elnevezés ezentúl az illető kiadmányokban alkalmaztassák és egyszersmind a vezetése alatt levő minisztérium elnevezésénél megfelelő kifejezést nyerjen." Ettől kezdve a külügyminiszter hivatalos elnevezése: a cs. és kir. Ház és a külügyek cs. és kir. minisztere. Ezzel ebben a vonatkozásban is érvényre jutott kifelé is a paritás elve, nevezetesen az, hogy a közös külügyminiszter egyúttal nemcsak az osztrák császári ház, hanem a magyar királyi ház minisztere is volt. A kinevezés korábban is mindig „Házam és a külügyek miniszterévé" történt az uralkodó által, aki egy személyben osztrák császár és magyar király volt, tehát a „Házam" alatt is a császári és királyi házat kellett érteni. Meg kell itt jegyezni, hogy az „és", illetve „und" kötőszó alkalmazása 180 fokos fordulatot jelent a korábban használt kifejezés értelme vonatkozásában. A cs. kir. (k. k.), azaz császári királyi (kaiserliche königliche) korábban az „osztrák birodalom" hivatalainak és tisztségeinek volt a jelzője. A kiegyezés után fenntartották ezt az osztrák (a Reichsratban, birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok, tehát Alsó- és Felső-Ausztria, a cseh királyság stb.) hivatalok és tisztségek jelzőjeként, míg a cs. és kir. (k. u. k.), azaz császári és királyi (kaiserliche und königliche) jelző a közös hivatalokat és tisztségeket, a m. kir. (magyar királyi) pedig a magyarokat jelezte. A közös pénzügyminiszter hatásköre és a minisztérium ügyköre Bosznia és Hercegovina okkupálása (megszállása) után 1879-ben bővült egy rendkívül kiterjedt és jelentős új ügykörrel. A nagyhatalmak megbízottai által 1878. július 13-án aláírt berlini szerződés 25. cikkelye ugyanis Ausztria-Magyarországot bízta meg Bosznia-Hercegovina megszállásával és igazgatásával. Ehhez Törökország is hozzájárult. A tartományok katonai megszállását a július 28-i kelettel Bosznia és Hercegovina lakosaihoz intézett kiáltvánnyal jelentette be Ausztria császára és Magyarország királya. Az osztrák-magyar haderő július 29-én vonult be, de csak 103 napig tartó komoly harcok után tudta befejezni a megszállást. Még a harcok alatt megtörténtek az első intézkedések az új tartományok igazgatásának szervezésére. Az 1878. szeptember 16-án kelt legfelsőbb elhatározás a megszállott területek igazgatását a közös minisztertanácsra bízta és folyó ügyeinek intézésére bizottságot szervezett a három közös minisztérium, valamint az osztrák és a magyar kormány képviselőiből. Röviddel utóbb az 1879. évi február 26-án kelt legfelsőbb elhatározás az okkupált tartományok legfőbb központi igazgatását már kizárólag a közös pénzügyminiszterre bízta s a fentebb említett bizottságot véleményező testületté alakította át. 1879. március 9-én ugyancsak az uralkodó a közös pénzügyminisztérium szervezetén belül a minisztérium hivatalnokaiból álló osztályt szervezett a közös pénzügyi kormányzatot terhelő ezen teendők ellátására és 1880. július 3-án feloszlatta a feleslegessé vált véleményező bizottságot, minthogy időközben a két állam törvényhozása is egybehangzóan megállapította Bosznia-Hercegovina közigazgatásának legfőbb alapelveit az 1880. évi február 22-i osztrák és az 1880: VI. magyar törvényben. Az uralkodó 1908. évi október 5-i proklamációjával kiterjesztette szuverén jogát Bosznia-Hercegovinára (annexió). Ezt Törökország az 1909. február 26-án létrejött