Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sinkovics István: Pray György diplomatikája / 525–548. o.
Pray György diplomatikája 537 Korona jogait a többi hozzá kapcsolt tartományra. Ezt a hiányt pótolta utódom, aki egyebekben kevés hozzátétellel az én módszeremet követte." 54 Azzal, hogy Cornides az előszó írásakor» 1785. május 1-én már pótolhatta a Pray-féle kézirat hiányosságát, kettejük ismertetett levelezése szöges ellentétben van. Hiszen Pray először június 7-én közölte Cornidesszel, hogy nincsen szándékában közzétenni a munkát, és jelezte, hogy a megosztás szerint Cornidesre vár a diplomatika. 55 Ez pedig július 3-án válaszolt, hogy helyteleníti Pray elhatározását, minthogy pedig a kamarai levéltárban kutat, tisztázzon egyes kérdéseket. Ugyanitt visszatérése utánra kérte a gyűjtött anyagot Praytól a jövő diplomatikája számára. 56 Lehetséges, hogy a május 1-i dátum egyszerűen csak elírás, de lehetséges, hogy Pray az előszóban azt az időpontot akarta jelezni, amikor a kéziratot abbahagyta. Az előszóból kiderül, hogy az oklevéltantól másik munka vonta el, és másik témára kezdett kutatást a kamarai archívumban. Ezzel jól megfért, hogy közben figyelt a magyar okleveles gyakorlat sajátosságaira is, amire Cornides megkérte. Az új feladat, amit mint „Historiographus Regius"-nak vállalnia kellett, a Habsburgok akkori politikájából, következett. A Habsburg-birodalom azelőtt a Magyar Királysághoz tartozott területekre történeti jogon támasztott igényt, amivel leplezte hatalmi törekvéseit. Lengyelország felosztásakor ezzel igyekezett igazolni, hogy részesedett a Lengyel Királyság területéből, a Török Birodalom elleni háborúk viszont felvetették a történeti jogcím érvényesítését egyes balkáni országokra. Pray Györgygyei először a magyar királyok jogát Dalmáciára vizsgáltatták meg. 1786 tavaszán adta át kéziratát a magyar kancelláriának, amely Kaunitz Wenzel Anton gróf államkancellárhoz továbbította. Közben a bécsi udvar biztatására kiterjesztette a kutatást további területekre, úgyhogy az év végére elkészült a Boszniára, Szerbiára és Bulgáriára vonatkozó összeállítással, és 1787-ben benyújtotta Moldvával, Havasalfölddel és Besszarábiával foglalkozó tanulmányát. 1785 elején kapott kutatási engedélyt a magyar kamara levéltárában, de a kamara később akadályokat gördített a kutatás elé, és csak magának Kaunitznak közbelépésére tette lehetővé. 1787 januárjától Pray 400 forint évjáradékban részesült munkájáért. 57 Majd 1790-ben nagyváradi kanonokságot nyert, de nem kellett leköltöznie Váradra, hanem továbbra is a levéltári anyag közelében maradhatott. 58 Működését ezzel az Egyetemi Könyvtárban és az egyetemen befejezte. Az 1787-ben meghalt Cornides helyére 1788-ban az udvar Schwartner Mártont nevezte ki az oklevéltan előadására. Pray kiválása után a helyét nem töltötték be, hanem a két tanszéket oklevéltan és címertan néven egyesítették. 59 Cornides miután visszatért Göttingából, átvette az oklevéltan oktatását, és összefoglalta anyagát a magyar diplomatikáról, de kiadásra már nem tudta előkészíteni halála miatt. 60 A nagy terv: Pray és Cornides közös munkával fogják kidolgozni a 54 Diplomatica in usum scholarum Universitatis Pestiensis... Lectori. OSzK Quart. Lat. 116. 55 L. a 48. jegyzetben említett levelet. 56 L. az 50. jegyzetben említett levelet. fiT M. A. Paintner i. m. XI.; Pray megbízásáról, levéltári kutatásáról és e tárgykörben készült munkáiról Thallóczy Lajos: Pray György, s a magyar korona melléktartományai. Századok XXIL (1888) 523—532. 58 M. A. Paintner i. m. XI. 59 Szentpétery I. i. m. 294—295. 60 Cornides magyar oklevéltani előadása kéziratának említése: Collectio Lucubrationum Diplomaticarum in gratiam Auditorum Universitatis Pesthiensis conscriptarum a Daniele Cornides.. Clar. Danielis Cornides... Bibliotheca Hungarica. Pestini, 1792. 278. A hagyatékában továbbá oklevéltani, címertani és pecséttani kézirattöredék is volt. Uo. 280. A kéziratokat Horvát István szerint a Telekiek Marosvásárhelyi Könyvtárában őrizték. Értékükről annyit mondott, hogy Pray
