Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Slovenska Archivistika, R. V. / 176–178. o.

176 Folyóiratszemle SLOVENSKA ARCHIVISTIKA. Vydává slovenska archivna správa. Bratislava. R. V. (1969): €!is. ].: STEFÁN RUDOHRADSKY—ELO RÁKOS A szlovák nemzeti szervek 1960—1968-ban című tanulmánya azt fejtegeti, hogy az 1960. évi alkotmány a cseh és szlovák államrész közötti kapcsolatok elmélyítése szempontjából hiányosnak bizonyult, s nem szolgálta a proletár nemzetköziség és a szlovák nemzeti érzékenység összehangolását. A Csehszlovák Köztársaság a marxizmus-leninizmus elméletének egyedül helyes gyakorlatát alkalmazva, a Szlovák Nemzeti Tanács és ennek szervei számára mind nagyobb tevékenységi kört biztosított, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága együttes határozatának értelmében pedig fontos szervezési és jogi döntések születtek. A szerzők részletesen fejtegetik a Szlovák Nemzeti Tanács egyes osztályainak, bizottságainak megalakulását és működését, mindazt a közigazgatási, gazdasági szervezetet, amelyek létrejötte, tevékenysége és egészséges együttműködése nyomán 1969 januárjában megszületett a csehszlovák szövetségi törvény.—FRANTISEK SEDLÁK Bojnice (Bajmóc) város legrégibb oklevelét és pecsétjét ismerteti. A pozsonyi káptalannak jelenleg a szlovák központi levéltárban őrzött iratanyagában található egy 1446. október 26-án Bajmócon kelt pergamenoklevél — kiadta a város bírája. Tartalma egy városi polgár alapítványa, melyre felajánlja a város határában levő szőlőjét. Első adat arra, hogy a város határában szőlőtermelés folyt. Az aláírók közt van a városi iskola rektora, ami első adat a város iskolájáról. Figyelemre méltó az oklevél pecsétje is. A pecsétnyomó a XIV. század utolsó harmadából való. A város első privilégiuma ugyanis 1366-ból, Nagy Lajostól származik. A pecsét felirata gót maiuscula, melyet Magyarországon az 1390-es évek elejéig használtak. A pecséten Bajmóc várának stilizált körvonalai láthatók. Maga a város e vár suburbiumaként alakult ki, s pecsétjén a vár képe valószínűleg a várral szembeni alávetettségét fejezi ki. A vár és birtoka, beleértve Bajmóc városát, ezidőben királyi birtok — ezt jelképezheti a pecséten látható liliom az Anjou-ház címeréből. Látható rajta egy CO N felirat = Comitatus Nitriensis. Mindezen elemek együtt jelképezik Bajmóc jogi helyzetét a pecsétnyomó készítésének idején. A mai Szlovákia középkori várospecsétjein általában egyházi motívum szokott szerepelni vagy a földesúr stilizált arcképe. Bajmóc pecsétje tehát némileg kivételes. Bajmóc ezt a pecsétnyomót még a XVII. század első felében is használja. Ekkor a pecsét elemei már nem feleltek meg a város helyzetének, mert az időközben kicsiny oppidummá süllyedt. Ezért a város a XVII. század második felében új pecsétnyomót csináltatott. A bajmóci 1446. évi oklevél és pecsétje így a mai Szlovákia középkori földesúri városai közigazgatástörténetének igen becses forrása, már ritkasága miatt is. —PÉTER KARTOUS tanulmánya a német levéltárelméletnek a levéltári gyűjteményről vallott felfogását elemzi. Az ezzel kapcsolatos vita H. O. Meisner és W. Leesch koncepciójából indult ki. A gyűjteményes anyag olyan irat, kép vagy hanganyag, mely nem volt korábban valamely regisztratúra része, vagy regisztratúra része volt ugyan, de forrásértékét nem a regisztratúraképzővel való funkcionális kapcsolata által nyeri és így mint gyűjtemény kerül levéltárba. (H, St. Brather és G. Schmid véleménye). H. O. Meisner szerint a gyűjteményes anyagot az különbözteti meg a regisztratúra eredetű anyagtól, hogy nem szerves jellegű. —JÁNDUBOVSKY Kolinovics Gáborról (1698—1770) írt tanulmányt halálának 200 éves fordulójára. Főleg gazdag irodalmi hagyatékát ismerteti, mert ez a mai szlovák historikusok számára ismeretlen, lévén kéziratban, latin nyelven, a Budapesti Egyetemi Könyvtárban található. Történelmi művei 14 fólió kötetben kb. 10 000 oldalra rúgnak. Főműve a Rákóczi-szabadságharcról és az 1716—20. évi osztrák-török háborúról szól. Ezek és egyéb történelmi művei kommentárok formájában íródtak: így a hétéves háborúról és a jezsuiták egyes dél- és nyugat-európai államokból való kiűzéséről szólók (1759—68). Két további kézirata a templomosrend megsemmisítéséről szól. Több életrajzot is írt: híres magyar hadvezérekről és Eszterházy József grófról (1682—1748). Önéletrajzot is hagyott hátra. írt az országgyűlésekről, különösen érdekes a Mária Terézia inaugurációját végző 1741. és az 1764—65. évi pozsonyi országgyűlésekről írt műve. írt még útirajzokat, írt könyvet a földrengésekről, genealógiáról, kronológiáról, írt sírfeliratokat és költeményeket, és lemásolt több mint 1000 oklevelet. 2563 levél maradt utána. Levelezőtársai főleg a nagyszombati egyetem és a pozsonyi evangélikus líceum köré csoportosultak. Kolinovics, mint Timon Sámuel tanítványa és Bél Mátyás barátja, mintegy összekötő kapocs volt e két kultúrcentrum: a jezsuita történeti iskola és Bél Mátyás történeti iskolája közt. A barokk eszmevilágában él még, de elsősorban magyar történelemmel foglalkozik, hogy magyar patriotizmusát igazolja. Emellett büszke horvát származására és szlovák hozzátartozóira. A szlovák nemzeti újjá» születés idején a képzett szlovák mintaképéül állítják. Nemcsak Szlovákia, hanem Horvátország, Magyarország, Csehország és Morvaország történetének is fontos forrása, sőt az NDK történetének is (hétéves háború). Könyveihez jól használható indexek készültek. Mint levéltáros és könyvtáros is kiváló volt. — Őis. 2.: ZDENÉK SAMBERGER a levéltárügy elmélete és gyakorlata közötti kapcsolat és a fölmerülő problémák széles körű áttekintését adó cikke elsősorban a levéltárügy módszerbeli fejlődését mutatja be az 1918-as évet követő első évtizedekben, a sajátos csehszlovákiai viszonyok között. A proveniencia elve nemcsak a levéltárügy uralkodó és elhatároló elmélete volt, hanem