Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.
224 Kubinyi András tül. Ehhez hozzá kell még tennünk, hogy legalább öt egymást követő alkalommal, kihagyás nélkül titt figyelembe vettük a magányos tanácstagi adatokat, vagy amelyek 1355 utániak is) tizennégy személyt tudunk kimutatni a tanácsban. A két lista azonos: csupán megbővült Kunclin fia Mihállyal, aki közben bíró volt, de tanácsának tagjait nem ismerjük. 120 Apja viszont 1341-től 1347-ig, azaz hét éven át, akkor is, amikortanácslistánk nincs, kimutatható tanácstagként. 121 Tanácstag volt 1329-ben is, az 1332-es évben azonban nem. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nem ismerjük az 1317 előtti és az 1354 utáni tanácsokat, tehát a szinte általában tanácstagságot viselő személyek számát ennél magasabbra kell becsülnünk. Olyan esetben, amikor két egymást követő évből maradt fenn adat, két esetben 2, egy-egy esetben 3, ill. 7 esküdt cserélődött ki. Az utóbbi eset (1346) különleges lehetett valóban, mert az újak közül hat személyt addig nem tudtunk kimutatni a tanácsban. A hat új ember közül azonban öt a következő, 1347. évi tanácsban is szerepel. Nem biztos, hogy az 1346-os új tanács valamiféle belső várospolitikai változással lehetett kapcsolatban, bár ebben a bírói évben váltotta fel a rektort a választott bíró, az évet azonban még a rektor kezdte. Talán inkább a tanács elöregedése vagy valami járvány következménye lehetett, ugyanis a végleg eltűnt öt személy közül kettő (Perenhauser és Redner) már feltehetően nagyon öreg volt, kettő pedig épp először jutott be a tanácsba. Sajnos, a családnevek kialakulása csak ebben az időben kezdődik Budán, és így igen sok esküdtnek vagy csak puszta keresztnevét, vagy pedig esetleg apjáéval együtt ismerjük. Ez utóbbi nem minden esetben engedi meg a személy azonosítását. 122 Ilyenformán az eddig ismertetett adatokból arra lehetne következtetni, hogy a tanácson belül két egymástól elkülönülő réteget találunk, amelynek egyik része állandóan benn ült a város legfelsőbb testületében, míg a többi helyet a másik réteg egymást egy-két év alatt váltó tagjai foglalták el. Ennek lehetőségét ugyan fenn kell tartanunk, mégsem merjük ilyen élesen megfogalmazni. Ha ugyanis azt a viszonylag nem nagyszámú személyt, akiknek vagy családnevét, vagy egyéb rokonsági adatait ismerjük, közelebbről megvizsgáljuk, kiderül, hogy az alig egy-két alkalommal feltűnő tanácstagok közeli rokonai az esetek többségében az állandó tanácstagi helyeket foglaló egyéneknek. így a vizsgált 38 év alatt az Egri családnak négy, a Megerdprfereknek és a Mikófiaknak három-három, míg, további hét családnak legalább két-két tagja ült a tanácsban. Egymás közti rokonságukat mind a már fenn (1. a Werner-leszármazottakat), mind az alább idézendők is bizonyítják. a) A Megerdorferek. A Wernerfiakkal és általuk Kunc ispán családjával — mint láttuk — rokonságban álló Megerdorfer család Nagyszombatból származott. Megerdorfer Kunc legalább 1267-től 1278-ig nagyszombati bíró, és mint ilyen kapta a nyitrai Köpösd és Báb birtokokat, amiért budai esküdt fiát is köpösdi nemesnek nevezték. 1291-ben a nagyszombati bíróság Kunc öccse, Péter kezén van. Még 1340-ben is a nagyszombati domonkosrendi prior rokona Megerdorfer Kunclinnak. 123 Kunc fia Kunclin 1317-től 1340-ig mutatható ki a budai tanácsban. Őt — nyilván fia — Jenslinus követte, majd az 1354-es tanácsi évben Megerdorfer (Mogundorfer formában) Seydlinus fia, Miklós tűnik fel. 124 A család tehát szinte állandóan biztosította magának a tanácsi képviseletet. 120 Ld a függeléket. 121 Ld. fenn, 113. j. 122 Pl. ugyanazon oklevélben szerepel 1385-ben Miklós fia Ulving bíró és Miklós fia Bereck esküdt. Egészen biztos, hogy nem testvérek. Héderváry, I. k. 98. 123 Apponyi, I. k. 7—16, 20—21, 80—82, 108—110. 124 Ld. fenn, 118. j.
