Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Mályusz Elemér: A „csúti főesperesség” / 271–277. o.

272 Málvusz Elemér tisztázni, olvasási vagy sajtóhiba nem torzítja-e el a szöveget. Mivel a pannonhalmi levéltárban őrzött oklevélről van szó, a kérdés eldöntése percek kérdése. „A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története" ugyanis az eredetiből ismét leközölte a bullát

6 s így játszva meggyőződhetünk, hogy Chut helyén valóban oly név van, amelynek Esztergomhoz tartozása vitathatatlan: Chunt, azaz Hont.

7 A problémát ezzel oly értelemben, hogy a csúti főesperesség — a Csepel-szigetet körül ölelő határaival együtt — a mesék birodalmába tartozik, elintézettnek is tekinthetnők. Szálait azonban, mielőtt a megbízható kiadás napvilágot látott, felelőtlen könnyedség összebonyolította. A „Monumenta Romána episcopatus Vesprimiensis" kiadója, Fraknói Vilmos, de talán inkább Lukcsics József, aki a magyarázó jegyzeteket írhatta, az 1232-i adatot összekapcsolta az „archidiacono sancti Leustachii in ecclesia Strigoniensi" szóló 1264. február 13-í pápai rendelet szavaival. Furcsa logikával, amint erről az olvasó is meggyőződhet: „Szent Eustáchról címzett főesperesség létezéséről sem szólnak más történeti emlékek. Nem kevéssé meglepő, hogy míg 1232-ben csúti és 1264-ben szent Eusztáchi főesperessel találkozunk: ugyancsak 1264-ben IV. Béla a premontrei rend részére a szent Eusztáchról címzett csúti prépostságot alapítja azokból a birtokokból, amiket Nyitra megyében, a mai Érsekújvár vidékén a kunoktól kihágásaik miatt elvett. Valószínű tehát, hogy a csúti és szent Eusztáchi főesperesség azonos volt és Nyitra megyének az esztergomi érsekséghez tartozó területét foglalta magában. XIII. századbeli oklevelekben az esztergomi egyházhoz tartozó nyitrai fŐesperességgel nem találkozunk."

8 A csúti és a Szt. Eusztách-főesperességek azonosítását ezek szerint a magyarázat szerzője számára megkönnyíti, hogy csak egy-egy adat szól róluk, az a körülmény pedig, hogy a csúti premontrei monostor védőszentje Szt. Eusztách, egyenesen valószínűvé teszi. Mindkét érv annyira gyenge mint az, hogy Nyitra megye egy része azért lehetne a Szt. Eusztách-főesperességgel azonos, mert az esztergomi érsekségnek nincs nyitrai főesperessége. Az utóbbit Mezey László, aki legutóbb foglalkozott a kérdéssel, említést sem téve róla el is ejtette.

9 Nem így azonban Fraknói—Lukcsics további érveit. Nem szerezve tudomást Erdélyi László kiadásáról, az 1232-i utalást tehát továbbra is felhasználhatónak véli, a csúti monostor patrociniumát pedig a Szt. Eusztách-főesperesség bizonyítékának tekinti. Ismét kezdő történészek felé fordulva, nekik próbálunk tanácsot adni, mint lehet hasonló hibákat elkerülni. Abból kell kiindulnunk, hogy Knauz megbízható, éles kritikai érzékkel rendelkező medievista volt, érdemes tehát megszívlelni állásfoglalását akkor is, ha az negatívumban jut kifejeződésre. Mint a jelen esetben, amikor az összes számba jövő oklevelek ismeretében sem kapcsolta össze a két főesperességet. Vagyis saját érdekünkben ne arról képzelődjünk, hogy túl fogunk haladni Knauzon, hanem első lépés gyanánt próbáljuk megismerni állásfoglalását. Ha így járunk el, megértjük, miért nem azonosította a Szt. Eusztách-főesperességet 6 I. k. Budapest 1902. 712.1. 7 Sőt, mivel az oklevél kiadója (Erdélyi L.) nem érte be a helyes szöveg egyszerű lenyomatásával, kritikai felvilágosító jegyzetéből azt is megtudjuk, hogy „a [Wenzel által/ hibásan olvasott „Chut" név ...fölött az eredeti oklevélben vízszintes rövidítésjel van. A helyes olvasás tehát Chunt, vagyis Hont s e helyen nem csúti, hanem honti főesperesről van szó." Erdélyi pontos kiadására egyébként már évek előtt felhívta figyelmemet Györffy György. 8 I. k. Budapest 1896. 91.1. 9 Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei. Tanulmányok Budapest múltjából. XV. k. Budapest 1963. (A következőkben: Tanúim.) 7. sk. 1.