Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - IRODALOM - Bogdán István: Paulinyi Oszkár: A bányavállalkozók személyi köre a selmeci bányagazdaságban a XVI. század derekán. (Adatsorok 1547–1549). (Történeti statisztikai kötetek). Budapest, 1967. / 257–259. o.
258 Irodalom Ezt követi az 1—7. sz. adatsor (pp. 25—133.) amelyek mindegyikét a forrás megnevezésének (címének) és lelőhelyének közlésén kívül forráskritikai megjegyzéseket, a tárgyi vonatkokozások helyes értelmezéséhez szükséges tudnivalókat és a táblázat fejrovatait ismertető bevezetés előz meg, és a részletes megjegyzéseket, értelmezéseket, esetleges egyéb forrrásokat tartalmazó jegyzet-sor fejez be. E hét adatsor közül kettő, a 6. és 7. számú a szerző utólagos összeállítása, nemcsak egyszerű adatsor, hanem már statisztikai formába öntött feldolgozás. — Az adatsorok a következők: 1. sz. (pp. 26—31.) „1543. április 9. Feljegyzés a Selmecbányái városi bányamester által a téli művelési szünet lejártával új turzásokra és felhagyott bányákra kiadott jogosítványokról." A jegyzékben 66 személy szerepel. 2. sz. (pp. 32—53.) „1548. július 7.—december 22. A Selmecbányái bányakamara választóművének anyagforgalmi naplója a bányavállalkozók által finomítás végett beszolgáltatott („égetett") ezüstről." — A táblázat fejrovatai: 1. a beszolgáltató vállalkozó neve, 2. a beszolgáltatott égetett ezüst súlya, 3. az ebből kiválasztott arany súlya, 4. a beszolgáltatott égetett ezüstből kiválasztott ezüst finomsági eltérése a 15 latos finomsághoz viszonyítva — mint eredeti rovatok, ezeket követi a kiegészítő számítások 3 rovata: 5. a 4. rovat alatti finomsági eltérésnek megfelelő súlygyarapodást, a 6. a súlycsökkenést, a 7. pedig a kiválasztott ezüst súlyát adja meg 15 latos finomsággal számítva. 3. sz. (pp. 54—70.) „1549. január 5.—június 29. Az előbbivel azonos jellegű anyagforgalmi napló", annak folytatása, azonos fejrovatokkal közölve. 4. sz. (pp. 71—77.) „1548. június 7.—december 31. A Selmecbányái kamarai választómű anyagforgalmi naplója a magánfelek által beadott ércpróbákról és ötvösezüstről (törött ezüstről, ezüsttárgyakról)." — A kimutatás fejrovatai a következők: 1. a beszolgáltató vállalkozó neve, 2. a beszolgáltatott égetett ezüst súlya, 3. az ebből kiválasztott arany súlya. 5. sz. (pp. 78—80.) „1549. január 5.—június 28. Az előbbivel azonos jellegű anyagforgalmi napló", annak folytatása, azonos fejrovatokkal közölve. 6. sz. (pp. 81—98.) „Kimutatás a Selmecbányái kamaránál az 1548. év második és az 1549. év első felében termelt ezüstnek és aranynak a beszolgáltató vállalkozók és azok lakóhelye (telephelye) szerinti mfgbszlásról (vállalkozó-statisztika)." — A 2—5. sz. adatsorok: a közölt anyagforgalmi naplók személyenkénti kibontása. Fejrovatai — a tételszámon kívül: 1. a beszolgáltató lakó-, ül. üzemhelye és neve, 2. üzemi időszak (1548. IL, ill. 1549. I. félév), 3. a beváltások száma, 4. a beszolgáltatott ezüst súlya, 5. annak értéke, 6. a beszolgáltatott arany súlya, 7. annak értéke, 8. az együttes érték, 9. a próbaolvasztások száma. A vállalkozókat telephelyükön belül betűrendben sorolja fel, de kétfelé bontva őket: előbb (I. o.) azokat, akinek helybenlakása bizonyos, utóbb (II. o.) azokat, akinek helybenlakása feltételezhető. — 110 Selmecbányái, 55 bakabányai, 6 újbányái, 3 körmöcbányai, 3 bányavároson kívüli, öszszesen 177 vállalkozó szerepel az összeállításban. 7. sz. (pp. 99—133.) „1524—1548. Kimutatás a Selmecbányái alkamara által az 1524— 1548. években egyes bányaművelők megsegítésére folyósított rövid lejáratú, de az adósok által késedelmesen, vagy egyáltalán vissza nem fizetett hitelekről." — A hivatkozott források alapján összeállított jegyzék fejrovatai: 1. tételszám, 2. az adós neve és a kölcsönvétel időpontja, 3. a hátralék összege, 4. az utolsó nyilvántartás időpontja, 5. a törlesztés vagy a törlés időpontja, 6. a törlesztett összeg, 7. a törölt összeg, 8. a törlesztetlen maradt kölcsönhátralék. — A 346 adóst betűrendben felsoroló jegyzéket egy, a nevek írásában előforduló lényegesebb változásokról, a földrajzi nevekről és a tárgyi vonatkozásokról készített, a kimutatás tételszámaira utaló betűrendes mutató egészíti kí. A záró fejezet (pp. 134—151.) az adatsorok eredményéről tájékoztat, a szerző szavaival: „azokról az alapösszefüggésekről, amelyek első durva körvonalaiban éppen az itt 'közreadott kútfők tömeges adatszolgáltatásából voltak kielemezhetők". Az elemzés pedig azt mutatja, hogy „alig féltucatnyi nagyhozamú vállalkozó majd 90 °/o-os termékhányadával a bányagazdaságnak valósággal kisajátítója. Ugyanakkor a vállalkozók 75°/o~a zömében kis hozamú vállalkozó, 1,88 '"/o-nyi együttes termékhányaddal. Közülük is kétharmad részüknél a fejenkénti termékhányad értéke még csak a létminimumot sem éri el. ... A szélsőséges nagyságrend mögött a vállalkozásnak egymástól élesen elütő társadalmi jellege húzódik meg". A zömében kézimunkás kis vállalkozók sokaságával szemben a néhány tőkés nagy vállalkozó sajátítja ki a bányagazdaságot. A kiadványt német és orosz rezümé (pp. 152—165.) fejezi be. A dolgozat tartalmi ismertetését több okból tartottuk fontosnak. Az egyik az a körülmény, hogy a kiadvány — sajnos — není kerül könyvkereskedői forgalomba, az érdeklődő /