Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.
A budai vár udvarbírói hivatala 1458—1541. 79 szervezetiben éltek — nem tartoztak a város alá, céhjük tagjai királyi népnek számítottak. 1474. május 3-án Mátyás király elé járultak a halvásárlók éseladók céhének és a királyi palotához tartozó budakülvárosi királyi halászok mesterei (magistri piscátoirum nostrorum de eodem suburbio ad nostrum regalle palatium spectantium), végül a budai mészároscéh képviselői és kérték a halárusítást iszabályozó kiváltságaik megerősítését. Ez meg is történt: az uralkodó átírja és megerősíti, egyben felszólítja a kiváltság megtartására és megtartatásárfa a tárnokmestert (mint a városok főbíráját), a budai várnagyot (a halászok felettesét), valamint a budai városi tanácsot (a másik két céh főhatóságát). 86 A várnagy nyilván csak a régi jogkörére tekintettel került a kiváltságlevélbe, hiszen ekkor már az udvarbíró illetékes haisioniló ügyekben. Ezt támasztja alá a király pontosan egy hónappál később, június 3-án kelt parancslevele. Az előbbi oklevél kiváltságlevél lévén, csak általánosságban sorolta fel a három hatóságot, míg ez utóbbi oklevél, amely a kiváltságlevél végrehajtási utasításának fogható fel, név szerint utasítja Petényi tárnokmestert és Török Pál budavári provizort, valamint a budavárosi tanácsot a három céh kiváltságainak megtartatására. (A halászok céhét itt piseatorum nostrorum regalium néven említi.) 87 A halászok királyi jellegére utal egy birtokvásárlás tárgyában kiadott oklevél is: 1511-ben 275 arft-ért két jobbágytelket vesz zálogba Bián János budakülvárosi királyi halász. 88 A halászok és hajósok nyilván bizonyos szolgáltatásokon (halakat adtak, vagy az uralkodót fuvarozták 88 ) kívül legfeljebb valami mérsékelt cenzust fizethettek a királynak, és így bizonyára jobb helyzetben voltak a városnak és (ezen keresztüli) a királynak többféle adót fizető polgároknál. Ezért törekedtek megőrizni conditionáriusi mivoltukat. Amennyiben tényleg fizettek cenzust, ezt csak a provizor szedhette be, mert a kincstartóL számadáskönyvekben nincs rá nyom. Bizonyos mértékben az udvarbíró alá tartózták még más /királyi conditionáriusok is, így pl. a Duna-menti Oroszi nevű falvakbán élő oroszok (az oklevelekben többnyire rutének). Ők voltak a király ajtónállói, és így conditiójuk szerint az ajtónállómester, ÜL helyettese irányította őket. 90 Az általuk lakott falvak azonban a visegrád—dömösi uradalomhoz tartoztak, és így földjeik ügyében a budavári udvarbíró volt illetékes, aki valóban gyakorolta is illetékességi jogkörét. 91 Hasonló volt a szakácsok helyzete is. A királyi udvarban a Somogy megyei Szakácsi nevű falvakból, továbbá Vidről származó szakácsok dolgozták, akiknek felettese a sáfár mint a konyha és a királyi élelmezés feje volt. 92 Ezek a szakácsok kis birtokaikon általában nemesként éltek, elő86 Fővárosi Lt., Mohács előtti gyűjt. 9. sz. (1514. évi átiratban.) 87 Uo. — Szemben Pozsonnyal, a halászok tehát Budán megőrizték conditionáriusi mivoltukat. (L. fenn, 82. j.) 88 OL., Ft., Pozsonyi kpt. lt. Protocollum Budense 8/a. 89 Bizonyos ellenszolgáltatást azért kaptak érte. 1525. február 3-án pl. Csepelre szállították a hajósok a királyt, és ezért — királyi parancsra — 1 ft-ot kaptak. A királyi parancs kiemelése — ha más kiadási tételekkel összehasonlítjuk, ahol a szükséges kiadásoknál nem jegyzik meg, hogy a kifizetés valakinek parancsára történt — azt jelenti, hogy ez az 1 ft nem járt nekik. Fraknói Vilmos: II. Lajos király számadási könyve. Magyar Tört. Tár XXII. k. 1877. 70. 90 Vö. pl. az udvartartással foglalkozó munkákat, így Csánki: I, Mátyás. . . 40. skk. — Csánki: Történeti Földrajz . .. i. m. I. k. 93. 91 Vö. Dl. 21370, 21493. 92 Csánki: I. Mátyás... i. m. 38—39. — Fógel: II. Ulászló... 135—7. — Uo: II. Lajos ... i. m. 125—7. — Soltész Gyula: Az 1494. és 1495. évi királyi számadások művelődéstörténeti vonatkozásai (Művelődéstörténeti Értekezések 18.), Bp. 1905. 72—4.
