Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Szekeres József: Sárközi Zoltán–Szigetvári istván–Szilágyi Gábor: A százéves Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár története (1856–1956). Budapest, 1959. / 371–372. o.
Irodalom ^71 A dokumentumok szövegéből — részben elkerülhetetlenül — igen sok kihagyás történik. Miután a kiadvány elsősorban nem szakkörök, hanem a széles tömegek számára tudományos igényű, népszerű kiadványnak készült, felvetődik a kérdés, szükséges-e egyáltalában a kihagyásokat feltüntetni ? Ha erre a kérdésre igennel válaszolunk, akkor viszont feltétlenül jegyzet kívánkozik arról, hogy mi maradt ki, mert a sok kipontozás a kötet hitelességét, hatását rontja. Végül megállapítható, hogy a szerző nem használja a kommentárt, vagyis az irattal kapcsolatos esetleges további mondanivalókat tartalmazó szövegrészt, viszont ilyen mondanivalója—érthetően — igen sok van. Ezeket a kommentár helyett a legendában közli, amelyek azután kissé zsúfoltakká válnak, és néhol megfosztják az olvasót az eredeti irat tanulmányozása közben levonható tanulságoktól. A kötet hiányosságai között említendő meg a névmutató szűkreszabottsága, pedig itt be lehetett volna mutatni a fontosabb katonai vezetők pályafutását, társadalmi kapcsolatait. Hiányzik a katonai szakkifejezések magyarázata és nem teljes a rövidítések jegyzéke sem. Nagyon Helyes, hogy a kötet alapvetően a 2. hadsereg megmaradt iratanyagára épül fel, de nem lett volna eredménytelen más levéltári fondók átkutatása és a témára vonatkozó legjellemzőbb vagy új szempontot adó dokumentumok közzététele sem. A felsorolt hiányosságok főleg archeográfiai vonatkozásúak, a kötet fő mondanivalóját nem érintik, mégis a hibák elkerülése mindenképpen emelte volpa a kötet hatását. Ezekért a hiányosságokért nem a végeredményben értékes művet létrehozó dr. Horváth Miklós hibáztatható, hanem illetékes tudományos szerveink, mert egy meglevő és jó forráskiadási szabályzat mellett a felsorolt hibák elkerülhetők lehettek volpa és a politikai nevelő munka szempontjából igen fontos, hézagpótló kötet megfelelő, jelentőségéhez méltó archeográfiai köntösben jelenhetett volna meg. Szekeres József SÁRKÖZI ZOLTÁN — SZIGETVÁRI ISTVÁN — SZILÁGYI GÁBOR A SZÁZÉVES MOSONMAGYARÓVÁRI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR TÖRTÉNETE (1856—1956) Budapest, 1959, 148 1. 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia Műszaktörténeti Bizottságának pályázatán a harmadik dijat három levéltáros közös műve, a mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyár évszázados történetét ismertető tanulmánya nyerte el. Az Akadémia támogatása és az üzem vezetőinek anyagi segítsége tette lehetővé, hogy kétéves „elfekvési" időszak után a tanulmány — a Mezőgazdasági Kiadót dicsérő — igen szép formában, értékes képanyaggal kiegészítve nyomtatásban is megjelenhetett. A gyártörténet egy évszázadra terjed ki s belőle az olvasó nemcsak a szűkebb értelömben vett üzem fejlődését ismerheti meg, hanem igen értékes adatokat talál a kapitalizmus magyarországi fejlődésére és a hazai mezőgazdasági gépipar történetére. A gyár alapítása a múlt század ötvenes éveiben történt, több kisebb mezőgazdasági gépjavító műhely hosszabb-rövidebb ideig tartó működése időszakában, s ezek közül a Ms műhelytulajdonosok közül emelkedett ki az alapító Kühne Ede által előbb csak vezetett, majd 1863-ban megvásárolt, s a mai üzem elődjeként tekintett mezőgazdasági gépjavító műhely. A kötet lapjain, néhol igen olvasmányos formában végigkísérheti az olvasó azt a fejlődési folyamatot, amelynek során a kis, szinte patriarchális jellegű műhely, a családi pénzzel működő középüzemen keresztül a banktőke behatolása révén jelentékeny mezőgazdasági gépgyárrá alakul, amelynek vezetői a kapitalista rendszer gazdasági válságainak és konjunktúrájának hullámhegyein és völgyein keresztül igyekeznek megőrizni elért eredményeiket. Az üzem válságokkal terhes életének kedvező alakulásáról, a hazánk felszabadulását követő szocialista átszervezésről és annak első sikereiről is beszámol a tanulmány. Az üzem életének bemutatásán kívül a mű szerzői nagy figyelmet fordítottak a munkások életviszonyainak, fizetésüknek, munkakörülményeiknek és munkaidejüknek a bemutatására, harcaik és szervezkedésük ismeretlen, a levéltári anyagban elrejtőző forrásainak feltárására és ismertetésére, ami jelentős mértékben emelte a kötet színvonalát. A kötet szerzői három fő részre osztották a tárgyalt időszakot, s ezeken belül mindegyikük tudása legjavát nyújtva igyekezett ellátni feladatát. A szerzők nem feled24*
