Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.

176 Purjesz István A XVI. században és a XVII. szazad elején — éppen a birtoklás ideiglenes volta miatt — a török birtokos általában valóban nem gazdálkodott.

22 A török kártételek ügyében felvett megyei vizsgálati jegyzőkönyvek azt mutatják, hogy a XVII. század elején a hódolt helységek török földesúri terhei között általában a pénzszolgáltatások állnak első helyen, a terményterhek másodlagos jelentőségűek és a robot viszonylag jelentéktelen, sok helyen azt is megváltják. A XVII. század első negyedére általában a pénz- és terményterhek nagy méretű emelkedése jellemző, a robot, különösen a termelő-robot, a század első két évtizedében nem nyer nagyobb jelentőséget.

22

/» A XVII. század harmadik évtizedétől kezdve megváltozik a helyzet: a korábban is fennálló ún. takarmányadó, a fa- és szénaszolgáltatás rendkívüli mértékben emelkedik, különösen az. utóbbi, amely a szpáhik állattartásával kapcsolatos. A török földesúr nem elégszik meg a hagyományos szénamennyiséggel, amit még a Szülejmán-i kánunok írtak elő számára; egyre több kaszás kiállítását követeli a falvaktól.

23 Istállót Borsod megye: Nyárád, Edelény, Apátfalva stb. Az idézett megyei vizsgalati jegyzőkönyvekből, épít s lovainak gondozására és egyéb belső munkákra állandóan zselléreket, gyalogokat rendel be házához heti szolgálatra.

24 Sok helyen szőlőt műveltet jobbágyaival, „kapáitatja, metszeti, levelezteti, s minden egyéb munkáját.téteti" velük.

25 A panaszok közt a robotterhek sorában nagyobb számmal legutoljára a szántóföldi műveléssel kapcsolatos munkafajták jelennek meg.

26 1627-ben Győr megyében a hódolt helységek a robotfajták közül legsűrűbben a szekerezést emlegetik, szántást s szőlőkapálást egyedül a tápiak teljesítenek a török birtokosnak.

27 Az 1634. évi Bars megyei vizsgálati jegyzőkönyvben már több helység panaszolja, hogy földesura ekét kér szántásra vagy aratók kiállítását követeli, de ezeknek többsége csak mint legújabb követelést említi s egy részüknek sikerül is még a követelt, szántást bizonyos mennyiségű terménnyel megváltani.

28 Az 1641. évi I^prsod megyei jegyzőkönyv a robotterhek további emelkedését mutatja: a községek jelentős része panaszolja, hogy a robot „rettenetes", „megmondhatatlan", „megszámlálhatatlan", hogy „a szolgálatnak semmi rendi nincsen".

29 Vannak olyan községek, amelyek a földesúr számára történő szántásvetés nagy méretű kiterjedéséről számolnak be, mint pl. Püspöki: itt azelőtt 16—16 kila búzát és árpát vetettek a török birtokos számára, ez most 30—30 kilára nőtt s újabban kölest s őszi árpát is kell vetniök.

30 Ezt a fejlődést mutatják Pest megye adatai is, ahol a robotterhek nagyobb arányú emelkedése az Újvár eleste utáni időben következett be, s ahol először van szó kifejezetten „majorkodásról". Elöljáróban egyedül Aszód küldötteinek idevágó panaszait idézzük: Török földesuruk „sokkal verte feljebb adajokat..., mert csak szénát is tavali esztendőben száz szekérrel kellett bitangban behordani az törököknek. Azonkívül mindenféle munkára erőlteti őköt s munkálottat is vélek: szántat, majorkodtat, az mint hogy most is oda bévagyon egy ekéjek az török urok munkáján, az kivel ők ennek előtte öt vagy hat esztendőkkel nem terheltettek." Végül egy, az 1660-as évekből származó levél török majorságokról tesz említést Hatvanban, Egerben és Vácott.

31 22 Bár már a XVI. századból vannak olyan adataink, amelyek egyes török földesurak majorkodására mutatnak. 1578-ban a Vác közelében fekvő Kósd és Csörg parasztsága panaszolja, hogy földjeinek nagy részét a török földesurak maguknak foglalták le, Tiszaság török birtokosa pedig semmit sem fogad el készpénzben, hanem ehelyett robotra erőlteti a jobbágyokat O. L. Urbaria et Conscriptiones 62/32. «2/a Az Esztergom környéki falvak az 1624-es összeírás szerint ugyan végeznek munkát a török szamára, de ez föieg .szeKerezés, ±a- és szenahordas, palánkfavitei, lovas- és gyalogszolgálat, császármíve s csak a veresváriak panaszolják, hogy két szőlőt kell megmunkáljanak, szántást pedig egyáltalán nem említenek. Merényi L.: A hódoltság adózása történetéhez. M. G. T. Sz. 1903. 23 pi. Bars megye: Csárad, Nemesén, Lök, Mikola, Óhaj, Rendve, Belegh, Verebély stb. 24 pi. Bars megye: Mohi, Kovácsi, Nagyszecse, Csejköszőllős, Zsiliz, Mikola, Garam-Damásd stb. i. h. Vö. Pest megye 1668. évi vizsgálati jegyzőkönyve: Abony. 25 Bars megye 1634. évi vizsgálati, jegyzőkönyve: i. h. Lodány. Ezenkívül ugyanott Csárad, Veresvár, Kovácsi. Borsod megye: Jakfalva,' Edelény, Sajóiván, Vadna, Bolyk stb. i. h. Pest megyében 1668-ban: Páty. 2Ö Elvétve s kisebb mértékben már a XVI. században, előfordulhatott a szántási robot. Jgy valószínű, hogy a török birtokosok a Kósdon és Csörgőn lefoglalt földeket jobbágyaik robotjával műveltették meg. Vö. 22. jegyzet. 27 Ráth Károly: A Győr vármegyei hódoltságról, i. h. 28 Lekér, Zsiliz, Mikola, Garam-Damásd, Óhaj, i. h. 29 pi. velezd, Várkony, Kondó, Tapócsán, Balaton, Bánfalva, Vadna, Domaháza stb. i. h. so ilyenek még Nyárád, Sátha, Csenter. 3i Forgách A, levele a nádorhoz. Nagy Iván: Királyi, nádori, s némely nevezetes levelek Nógrádhoz 1663—1666. M. Tört. Tár X. 189. 1;