Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Lakatos Ernő: Az első megyebizottmány, 1848–1849 / 103–128. o.

112 Lakatos Ernő lőn a választásnak.. ,"

24 Komárom megyében meg a járások főszolgabírói jelöltek a bizottmányi tagokat,

25 de a gyűlésen, ahol a négyszáz népképviselő helyett közel háromezren jelentek meg, akik által az ún. népképviselők elnyomattak, s a választásokat is nagyobb részből a nemképviselők tevék.'

<26 Ahol a népnek némi befolyást sikerült érvényesíteni, ott újabb ajánlatokkal csak a képviselők számát volt képes szaporítani. Komáromban a „népképviseleti választmánynak így összesen a kiegészítésekkel együtt 950 tagja lett. Hasonló volt a helyzet Zaláiban, itt a járások főszolgabírái ajánlották a bizottmányi tagokat, de a választók által javasolt kiegészítésekkel a bizottmánynak ezernél több tagja lett.

27 Az esetek túlnyomó többségében a javasolt listát többnyire változatlanul, esetleg csekély változtatásokkal elfogadták. Nagyobb megyének bizottmányi létszáma általában 400 és 600 fő között mozgott. Pest megyének 1848-ban 473, Pozsony megyének 480, Borsodnak közel 600, Hevesnek 400, Bácsnak 440 bizottmányi tagja volt. Egyes megyék viszonylag kisebb létszámú bizottmánynyal is megelégedtek: Nógrád 300, Zemplén és Baranya 200—200 választmánya taggal dicsekedhetett. S ugyanakkor határozott törekvés mutatkozik meg (kis létszámú bizottmányok (megteremtésére függetlenül a megye nagyságától is. Bereg és Krassó 150—150 tagú, Arad 120 tagú és Temes megye éppenséggel 60 tagú bizottmányt választott. Temes megyében a népképviselők (a bizottmány választói) száma is mindössze csak 367 főre rúgott,

28 kevesebbre, mint rnás megyékben maga a bizottmány. Röviden annyiban összegezhetjük a fentieket, hogy a megyebizottmány számának a pontos megállapítása az autonómia körébe tartozott s mindegyik megye teljesen önkényesen határozta meg a tagok számát, felső határt nem szabva. A zalai választáson Csányi László kormánybiztos meg is jegyezte, aimikor a tagok száma miár ezren fölül járt, hogy ez a törvény 'paródiája.

29 A zalai és a már említett komáromi eset azonban nem volt általános; mind a két megyében erős bocskoros nemesség élt, amely szerette volna megtartani régi jogainak töredékét, viszont a felszabadított osztályok is részt kértek az alkotmányos életből. A törvény ellentmondásaiból (a nemesség személyes részvétele egyrészt, másrészt a népképviseleti elv megvalósítása) ez a helyzet szükségképpen következett. Ahol a nemesség kisszámú volt, ott a bizottmány tagjainak számát is lehetőleg alacsonyan szabták meg. A nemesség — közelebbről a birtokos nemesség — érdekei és szempontjai az esetek túlnyomó részében domináltak a bizottmány megalkotásánál. A korabéli forrásokat tanulmányozva semmiféle közigazgatási szakszerűségi, hanem kizárólag politikai tendenciák érvényesülését figyelhetjük meg. 24 Pesti Hírlap 1848. V. 7. —410. 1. 25 Pesti Hírlap 1848. V. 23. 467. 1. 26 Jelenkor 1848. V. 9. 229. 1. 27 Pesti Hírlap 1848. V. 24. 470. 1. 28 Pesti Hírlap 1848. V. 9. 416. 1. „Temesvár: Május l-ő napján tartott közgyűlésünk nyugalomban s a legszebb rendben ment végbe. A 367 népképviselő s a nemesség szép egyetértésben olvadtak össze az első alkotmányos találkozásnál. A törvényeket oláhul, németül és ráczul is értelmezték." — írja a P. H. tudósítója. 29 Pesti Hírlap 1848. V. 24. 420. 1.