Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Felszabadulás. 1944. IX. 26.–1945. IV. 04. : Dokumentumok hazánk felszabadulásának és a magyar népi demokrácia megszületésének történetéből. (Összeáll. Dér László, Mayer Mária, Szabó Éva). Bp., 1955. / 342–346. o.

Irodalom 343 gokban.« Mindezeket, a felhívásban elhangzottakat módjában állt a magyar népnek később a gyakorlati életben is tapasztalnia. A makói magyar városparancsnok jelentésében, — amelyben a város rendes életének a visszaállításáról írt — ezeket mondja: »Ebben a munkában a Bizottságot segítette az a lehetőség, hogy egy olyan (szovjet) katonai parancsnokság, illetőleg város parancsnokság állt a város élén, amely minden lehetőt elkövetett, hogy ne megszállóknak tekintsék az orosz katonákat, hanem felszabadító csapatoknak. Minden nyugalom és minden amit a városban közrendnek nevezhetünk, ennek a jóindulatú (katonai) parancsnokságnak köszönhető.« Jól megmutatkozik a dokumentumok tükrében a két hadsereg (a szovjet és német) katonáinak különböző magatartása. A magyar uralkodó osztály »szövetségesei« fosztogatták az országot; öltek, raboltak. Az ellenfél, akik ellen Horthyék évtizedekig izgattak, vívták ki a nemzetnek az olyan régen áhított függetlenséget, az segített a fasiszták által lerombolt országot helyreállítani. A kötet közli Szabolcs megye alispánjának és Nyíregyháza polgármesterének jegyzőkönyvét a visszavonuló hitlerista csapatok rombolásairól és fosztogatásairól a megye területén. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a németek teljesen lerombolták kivonulásuk előtt a vasútállomásnak az angol bombázás után még épen maradt részeit, lerombolták a város víztartályát, felgyújtották és lerombolták az állomás közelében levő gabona-, rizs-, zab- stb. raktárakat, a nyíregyházi vasúti hidat, vasbeton hidat, amelyen át Nyíregyháza városi villamosvasút ja közlekedett. Lerombolták a Termény- és Áruraktár R. T. épületét, leromboltak és felgyújtottak négy petróleumfinomítót és annak tartályait, Rakamaznál 10 hidat, ezek közül 5 vashidat tettek tönkre, amelyek a Tiszán vezettek át. 26 templomot gyújtottak fel és romboltak le, kiraboltak Nyíregyházán 1200 magánlakást.. A németek a városon keresztül hajtottak 4—5 ezer a környéken elrabolt szarvasmarhát, kb. 4—5 ezer rabolt juhot, kb, 2—2V2 ezer disznót. Ez a felsorolás nem teljes, egyrészt mert a fentiek a közölt jegyzőkönyvnek is •csak egyes részei, másrészt, mert a jelentés tanúsága szerint is az összeköttetés hiánya miatt a németek rombolását akkor még pontosan felmérni nem tudták. Ez csak egy megye, de hasonló ilyen jegyzőkönyveket, jelentéseket találhatunk szerte az ország levéltáraiban. A magyar nép harca a pusztítókkal szemben többségében passzív harc volt. Mint országos népmozgalom nem bontakozott ki. Helyesen közöl a kötet erre vonatkozó dokumentumokat — helyes arányban —, nem akarva azok jelentőségét és nagyságát eltúlozni. Farkas elvtársnak igaza volt, amikor a Nemzeti Bizottságok feladatairól írott cikkében (1944. dec. 14.) azt írta: »A magyar nép tragikus helyzetének vonása abban áll, hogy a nép még ma sem lát világosan, nem tudja, hogy kik felelősek azért a szerencsétlenségért, amely országunkat érte.« Ez a nem értés húzódik végig az ország magatartásán és az itt-ott megjelenő partizánmozgalom, a kisebb ellenállási csoportok működése azt mutatják, hogy izzott a parázs, az ország legjobbjai képesek voltak, tudtak az egész népért küzdeni. A háború legvégén megmutatkozott a nép paszszív ellenállása, az is főleg a munkáslakta vidékekén, az erőszakos evakuálásoknál, rombolásoknál. Csepel, Miskolc, Diósgyőr dolgozói nem voltak hajlandók elhagyni hazájukat, lakóhelyüket, kis vagyonkájukat elherdálni. Az illegális Szabad Nép beszámolt a csepeli dolgozók tüntetéséről a kiürítés ellen. December 4-én tették ki a csepeli házak falára a hirdetményt, amely a kiürítést elrendelte. A csepeliek tudták, hogy hogyan fosztogattak Soroksáron a németek »kiürítés« ürügyén. A lakosság az asszonyok vezetésével leszaggatta a hirdetéseket, később a községháza körül összegyülekezve, annak ablakait beverte és tüntetett a rendelet, a németek és a nyilasok ellen. A magyar honvédek, rendőrök támogatták a munkásokat. A nyilasok tehetetlenül nézték a tüntetéseket. Egy autón érkező nyilast kődobásokkal űzött el a tömeg. A tüntetők egy másik csoportja fegyverrel szabadított ki nyolc munkást a nyilas székházból. Két nyilast, akik egy honvédet akartak elfogni, az asszonyok megvertek. Dec. 6-án, amikor a nyilasok és a németek megtudták, hogy Királyerdőn a honvédek fegyvert osztogattak a munkásoknak, a kiürítési rendeletet sürgősen visszavonták. Miskolc kiürítéséhez a nácik a Magyar Belügyminisztériumtól kértek segítséget, de még így sem tudták céljukat elérni. '