Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.
228 Karsai Elek rendeletben a központi kormánybiztos szigorúan meghagyta, hogy a »szokásos sablonos elintézés és irattárba helyezés helyett a névjegyzékben felsorolt egyéneket, azoknak magatartását, viselkedését a legnagyobb lelkiismeretességgel ellenőrizzék és amennyiben ezt gyanúsnak találnák, kérlelhetetlen szigorral járjanak el velük szemben.« A központi kormánybiztos a hadifoglyok megrostálását olyan fontos feladatnak tartotta, hogy a rendeletének végén rendkívül szigorú megtorlást helyezett kilátásba a rendeletet esetleg hanyagul végrehajtó tisztviselőkkel szemben. 106 Nov. 19-én a.dunántúli központi kormánybiztosság táviratban arra kérte a szombathelyi kerületi katonai parancsnokságot, hogy »az őrizetében levő, internálás elrendelése alatt álló építőipari munkásokat (kályhás, kőműves, asztalos, kovács, lakatos, villany és vízvezetékszerelő stb.) minél nagyobb számban Hajmáskérre azonnal útba indíttassanak« — a fogolytábor berendezése végett. 107 A kormánybiztosok — a katonai parancsnokságok segítségével — az intézményesített terror eszközeit alkalmazták a kommunisták ellen. Szemmel kísérték az ügyészségek működését és a szabadon bocsátott kommunistákat azonnal internálták. A kormánybiztosok — öntevékenyen, nem várva a kormány rendeletét — internáltak olyanokat is, kik ellen az ügyészség vádat sem emelt, akiket azonban a helyi polgári és katonai hatóságok »veszélyesekének tartottak. 108 Az internálások terén a kormánybiztosok nemcsak hogy nem várták meg a kormány esetleges rendelkezéseit, hanem még azt sem tartották szükségesnek, hogy közöljék a belügyminisztériummal az internáltak számát. 109 1919 október közepétől kezdve a Dunántúlon a tiszti különítmények pogromszerű vérengzéseit felváltották az internálások. Ezen módszerrel kommunisták százait és ezreit zárták — bírói ítélet nélkül — internáló táborokba, ahol a kegyetlen bánásmód, az éheztetés tizedelte őket. 110 A »törvényes« terrornak még egy formájával találkoztunk a kormánybiztosok tevékenysége vizsgálatánál — sztrájkolok kényszermunkába való állításával. Ezt a módszert különösen a bányászsztrájkolók ellen használták a kormánybiztosok. Az 1919. szept. 9-iki nagymányoki sztrájkolok ellen kivezényeltek ugyan katonása106 Szombathelyi Állami Levéltár Ny. M. kmb. ált. 1919—1928. A mellékelt jegyzék 33 nevet tartalmaz. A jegyzéket a fővezérség állította össze. 107 Uo. — A kerületi kormánybiztossághoz beérkezett jelentések szerint — 1919. dec. 13-án 27, 1920. jan. 7-én 51, január 26-án 7, márc. 30-án pedig 28 Zala megyei kommunistát szállítottak át Hajmáskérre. A Zala megyei alispán jelentései a kerületi kormánybiztossághoz. — A többi nyugat-magyarországi vármegyéből Hajmáskérre szállított kommunisták számáról nincsenek adataink. 108 Ezekre nem vonatkozott a 194/919 BM. rendelet. A társadalom szempontjából »veszélyes« vagy »aggályos-« személyek internálására rendelet csak 1919. dec. 6-án adott ki a kormány. — Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon, — 290—293. old. 109 Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon. 333. old. — Peyer Károly és Miákits Ferenc 1920. jan. 15-iki levele Huszár Károly miniszterelnökhöz. 110 A Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének 1920. június 11-iki bojkott-felhívása leleplezte a világ közvéleménye előtt a magyarországi internálótáborokban uralkodó embertelen állapotokat. E felhívás szerint 1920 elején »9000 férfi és nő volt a hajmáskéri, 4000 a csepeli, 2400 a zalaegerszegi, 2000 az egri, 3000 a ceglédi és 2000 a komáromhomokhegyi fogolytáborban«. — Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon. 365—366. old.
