Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.
kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége .. . 215 De nem tették lehetővé a nyílt katonai diktatúra bevezetését belpolitikai problémák sem. A magyar dolgozó nép a Tanácsköztársaság alatt önállóan intézte sorsát, a nép szava volt a döntő a központi kormányszervekben éppúgy, mint az államapparátus helyi szerveiben. A proletariátus diktatúrája csak a kizsákmányoló osztályokkal szemben volt diktatúra, a nép számára a lehető legszélesebbkörű demokráciát jelentette. Nyílt katonai diktatúra esetén még nagyobb vonzóerőt gyakorolt volna a munkásságra és parasztságra az antant fegyveres erők által letiport Tanácsköztársaság, a visszaállítására irányuló mozgalmak még nagyobb erőre kaptak volna. A magyar uralkodó osztálynak tehát legalább részben 'teljesítenie kellett a polgári demokratikus átalakulás irányában tett demagóg ígéreteit. Ezért is kénytelen volt az uralomra jutott ellenforradalom az első hónapokban — saját akarata ellenére — látszatra demokratikusabb eszközökkel fellépni. Hiányzott azonban a katonai diktatúrához 1919 augusztusában még a 'megfelelő számú és korszerű fegyverzettel ellátott erőszakszervezet is. A megszálló román csapatok — érthető okokból — arra törekedtek, hogy a rendőrség és csendőrség csak a legszükségesebb fegyverzettel rendelkezzék, megszállották a csepeli és győri hadianyaggyárakat is, így az uralkodó osztály számára csak egyetlen számottevő fegyveres erő maradt: a Horthy Miklós parancsnoksága alatt álló tiszti különítmények. E fegyveres erőnek azonban két alapvető alkati hibája volt. Először is kis létszámú volt, Szegedről, Horthy vezetése alatt a Dunántúlra kb. 1000 katonatiszt, két gyalogzászlóalj, egy huszár és egy árkászszázad vonult át, Nyugat-Magyarországon báró Lehár ezredes mindössze 2000 emberrel rendelkezett, 36 másodszor ez a kis létszámú haderő csak igen gyenge fegyverzettel volt ellátva. 37 Ezen okok miatt nem nyúlhatott a nyílt katonai diktatúra fegyveréhez 1919 őszén a magyar uralkodó osztály. Egy hónappal a Tanácsköztársaság vérbefojtása után az ellenforradalom az uralma alatt lévő területen — a háborús, kivételes törvényekre támaszkodva, hozzálátott uralma megszilárdításához. A proletárforradalom feléledésétől rettegő magyar uralkodó osztály a kizsákmányoló rendszer biztosítására, megszilárdítására a polgári demokrácia Nyugaton megszokott, bevált eszközeit már nem tartotta elégségesnek. Ha a nyílt katonai diktatúrát az uralkodó osztálynak el kellett is vetnie, a katonaságnak elég széles területen, «-nem tisztán katonai ügyekben« igyekezett ko. moly befolyást biztosítani. A politikai konszolidációra törekvő nagybirtokosok és nagytőkések, amikor megengedték a katonai szerveknek, hogy a fent már felsorolt ügyekben eljárjanak, elsősorban a kommunisták elleni akciókra adtak szabadkezet. A Tanácsköztársaság leverése után a kommunisták elleni harcban a magyar uralkodó osztály szükségesnek tartotta a katonaság felhasználását is. 1919. őszén a fegyveres különítmények nyílt terrorista diktatúráját a kormánybiztosok leplezték. A kormánybiztosi apparátus tette lehetővé — az 1912. LXIIL tc.-ben biztosított széleskörű hatalom alapján —, hogy a magyar uralkodó osztály politikai és gazdasági hatalma biztosítására a polgári közigazgatás mellett a had sereget nagymértékben bevethette, anélkül, hogy ez katonai diktatúra látszatát keltette volna. Ugyanakkor a kormánybiztosokon keresztül a nagybirtokos és nagytőkés osz35 Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon. 288. old. 36 Budapesti Közlöny 1919. aug. 9., 72. szám. — »A Dunántúlon teljes nyugalom.« 37 A hadsereg létszámára, fegyverzetére nézve Id. Hadt. Lt. VKF. (Hadtörténelmi Intézet Levéltár. Vezérkari főnökség) 1919—1— I. a.
