Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Gál Éva: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. 1–2. k. Bp., 1951–1954. / 332–335. o.

Irodalom 333jesen elhallgatott vagy meghamisított tényezőjének, a munkásmozgalomnak törtéhetét tárják fel. A magyar -munkásmozgalom történetének megismerése nélkül nem lehet megérteni Magyarország történelmi fejlődését az utolsó évszázadban, s mivel feldolgozások csak igen kis számban állnak rendelkezésre, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet dokumentumkötetei hézagpótló jelentőségűek, nem csupán a munkásmozgalom történetének tanulmányozói számára, hanem mindazok számára, akik a magyar történelem új és legújabb korszakával foglalkoznak. Levéltáros szempontból emellett még azért érdemelnek figyelmet, mert csekély számú újkori magyar dokumentumpublikációink közé tartoznak és archeográfiai téren bizonyos tanulságokkal szolgálnak. »A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai« tudományos-népszerű jellegű sorozat, amely elsősorban az egyetemi oktatás és a felsőfokú pártoktatás céljait szolgálja:. ugyanakkor a történelmi kutatómunkának is nagy segítséget és lendületet adott azáltal, hogy számos új, eddig ismeretlen anyagot és problémát hozott felszínre, egyes kérdéseket pedig új színben világított meg; s bár — válogatott dokumentumokról lévén szó — a kutatásban nem lehet kizárólag e kötetekre támaszkodni, a kutatók számára is nélkülözhetetlen kiindulópontul szolgálnak. »A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai« sorozatnak eddig két kötete jelent meg. Az 1. kötet az 1848-tól 1890-ig, a 2. kötet az 1890-től 1900-ig terjedő időszakot öleli fel. A kötetekben közölt dokumentumok a munkásosztály gazdasági és politikai küzdelmeit, sztrájkjait, szakmai és politikai szervezkedéseit világítják meg a legkezdetlegesebb formáktól kezdve egészen a proletariátus önálló politikai pártjának kialakításáig és megerősödéséig; megmutatják az osztályharcos és- a reformista irányzat harcát a munkásmozgalom kezdetei tőr fogva; szép anyagot szolgáltatnak a munkásosztály kiemelkedő vezetőinek — Táncsicsnak, Farkas Károlynak, Frankéi Leónak, Engelmann Pálnak — tevékenységére. Megrázó képet nyújtanak a kötetek a munkásosztály és az agrárproletariátus hihetetlen nyomoráról, elnyomatásáról, jogfosztottságáról a »liberális« korszak Magyarországán, s ugyanakkor felemelő, lelkesítő élmény a magyarországi városi és falusi proletariátusnak a dokumentumokból kisugárzó hallatlan harcossága, elszántsága, törhetetlen hite a jobb jövőben. Különösen nagy érdeme a 2. kötetnek, hogy új adatokat és- új értékeléseket ad a magyarországi szociáldemokrata párt történetének egy fontos szakaszáról, a 90-es években lezajlott küzdelemről a forradalmi és az opportunista irányzat között. Mivel tartalmi szempontból mindkét kötetet már részletesen ismertették (az 1. kötetet Czóbel Ernő, a Szabad Nép 1951. május 31-i számában és Kató István a Századok 1952. I. számában, a 2. kötetet pedig Balázs György, a Szabad Nép 1954. október 30-i számában, Ivány Béla a Népszava 1954. július 8-i számában), itt elsősorban archeográfiai szempontból szeretnénk foglalkozni a munkásmozgalmi dokumenlumpublikációkkal. A válogatott dokumentumok 1. és 2. kötete közti különbségen lemérhető az a nagy fejlődés, ami a forrásközlés tudományos szabályaival való foglalkozás terén a magyar történettudományban végbement. Az 1. kötet — amely 1951-ben jelent meg — azt az állapotot tükrözi, amikor az új-és legújabbkori magyar dokumentumok kiadása rendkívül kezdetleges színvonalon állt, a forrásközlés tudományos alaposságát és megbízhatóságát szolgáló szabályok kidolgozására és . alkalmazására nem fordítottunk gondot, a szovjet archeográfia. tapasztalatait nem használtuk fel, s az egyéb használható külföldi forrásközlési tapasztalatokat sem értékesítettük. A 2. kötetben (megjelenési éve 1954) már jórészt kijavították az 1. kötetben elkövetett hibákat és eredményesen alkalmazták a korszerű archeográfia szabályait. A dokumentumkiadvány értékét mindenekelőtt az határozza meg, hogy milyen dokumentumok kerültek a kötetbe, helyesen választották-e ki a szerkesztők a legfontosabb, legjellemzőbb dokumentumokat. A dokumentumok kiválogatását formai oldalról vizsgálva, mindenekelőtt felmerül a levéltári és a sajtóanyag arányának kérdése. Nyilvánvaló, hogy a munkásmozgalom történetének bemutatásához a tárgy természeténél fogva nem elégségesek a — túlnyomórészt az uralkodó osztálytól származó — levéltári források, hanem feltétlenül szükséges a sajtóanyag, elsősorban a munkássajtó felhasználása. A munkásosztály gazdasági harcaira, különösképpen pe-