Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Komjáthy Miklós: A tihanyi apátság alapítólevelének problémái / 27–47. o.

A tihanyi apátság alapitóleveiének problémái 31 amely a XI. századi eseményekről szól, valóban elegáns, korszerű, szép próza; az is igaz, hogy tudatos stílusművészetre törekvés ismerhető fel a tihanyi alapítólevél arengájában is. Aki ezt az arengát írta, jól tudott latinul. De ugyanakkor igaz az is, hogy az oklevélnek a birtokadományokat felsoroló része döcögő nyelvével, rosszul egyeztetett szerkezeteivel, rengeteg vulgáris kifejezésével csak olyan embertől származhatott, akinek a latin nyelven való írás nem volt mindennapi kenyere.

13 Több jel, a nótárius neve előtt a »beatissimus« szó használata, a privilégium írása közben a pecsétnek s a tanúk névsorának megfelelő hely üresen hagyása, az oklevél szövegének legalább két fogalmazatra bomlása, későbbi betoldások és javítgatások azt bizonyítják, hogy a tihanyi alapítólevél mai formában való kiállítása viszonylag hosszan elhúzódó folyamat voltM Miért húzódott el az oklevél kiállítása? A feleletet, amely az oklevéllel kapcsolatos más tisztázatlan problémákat is. megoldhat, a tihanyi monostor megalapítása s az érről szóló privilégium kiállítása korának konkrét történeti helyzetében kell keresnünk. Ahogy bevezetőben hangsúlyoztam: az oklevél maga is történeti produktum, magán viseli kiállítása idejének és helyének bélyegét. Ezért nem elég csak nyelvészeti és filológiai, vagy csak oklevéltani és írástani nézőpontokból közeledni feléje. Meg kell az időt és helyet is nézni, amikor s ahol az oklevél keletkezett. Tartalmában mindenképpen kell lenniök olyan mozzanatoknak,. amelyek szingulárisak, amelyek csak az oklevél kibocsátásának korára jellemzők. Meg kell keresnünk ezeket a mozzanatokat. A kor képének minél sokoldalúbb rekonstruálására van tehát szükség, mert csak így elemezhetjük ki az oklevél szövegéből az oklevél keletkezési idejére és csak arra jellemző vonásokat. Kérdés, vannak-e ilyen vonások? Vannk-e olyan pontok a privilégiumban, amelyek ä XI. század sajátos viszonyaiból érthetők csupán, s amelyek eddig valami módon elkerülték a kutatók, főképp a diplomatikusuk figyelmét? Ügy vélem, vannak ilyen pontok. Közéjük tartozik mindenekelőtt egy szó,, mindjárt az oklevél rendelkező részének elején, a »petra«. Ezzel a szóval kapcsolatban legutóbb a régészeti vizsgálatok állapítottak meg egyet-mást. Most a régészeti megállapításokban szeretnék olyan fogódzópontokat találni, amelyeket eddig nem vettek figyelembe, amelyek pedig az alapítólevél kritikus kérdéseiben újabb eligazítást adhatnak. Az apátság területén két évvel ezelőtt folyt régészeti és embertani kutatások lényegében csak megerősítették azt, amit az alapítás időpontjáról és körülményeiről eddig régészeti és más forrásokból tudtunk.

15 13 V. ö. ifj. Horváth J.: Árpádkori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Budapest, 1954. 80. s köv. s 306. s köv. 1. és a Magy. Ny. id. ért. 146. s köv. 1. Megállapításomban benne van az is, hogy a tihanyi oklevél kiállításánál nótáriusként szereplőMiklós püspököt és legrégibb történetírónkat nem tartom egy személynek. A probléma megoldása tekintetében legyen szabad Csóka J. Lajos egyelőre csak kéziratban olvasott, alapvető krónikatanulmányára hivatkoznom. 24 Egyesek abban is hajlandók a kiállítási folyamat elhúzódásának jelét látni, hogy az oklevél Miklós püspök jegyzői tisztét »tunc temporis« jelzővel illeti. Du Cange (Glossarium mediae et infimae latinitatis VIII. k. 207. 1.) szerint azonban ez: »dicitur de iis, qui chartis testes aderant iisque subscriberant; qui usus obtinuit XI. saeculo et sequentibus«. Azaz körülbelül annyit jelentett, mint manapság egyes tisztségek előtt az e. i. (ezidei). 15 Ld. Szakáll Ernő jelentését. Régészeti adattár 8631—2073/1953. sz. Malán Mihály szóbeli közlése szerint az altemplomi sírkamrák csontjai közül kettő kétségtelenül egyidős az apátsággal, s kétségtelenül, két, egymással közeli rokonságban állott