Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - FORRÁSKÖZLÉS - Gábor Sándorné: A burzsoá-szociáldemokrata Károlyi-kormány a dolgozó nép forradalmi harca ellen : dokumentumok a magyar munkásmozgalom történetéből, 1918 október 31-november 20. / 222–233. o.

232 Gábor Sándorné Nem siettek közölni, sőt elhallgatták az orosz proletariátusnak és vezetőinek forradalmi harcra hívó szavait.* Amikor a Forradalmi Szocialisták a csepeli szikratávíró alkalmazottaitól értesültek a szovjetoroszországi távirat érkezéséről s ezt azonnal a dolgozók tudomására hozták, a munkástömegek követelésére a Népszava november 20-án kénytelen volt az üzenetet közölni. Az SzDP vezetői megkísérelték, hogy ellensúlyozzák a lenini felvilágosító szavak gyújtó hatását, kommentárt fűztek a távirathoz: A magyar munkásság, amely az orosz proletariátus nagy fölszabadító harcát állandóan rokonszenvével kísérte és ezzel tanúbizonyságot tett az orosz proletariátussal való együttérzéséről, tudomásul veszi a/ szovjetek központi végrehajtó bizottságának táviratát, de nem térhet ki azok elől a meggondolások elől, amelyeket maga és az ország helyzete parancsol rá. Egy hatalmas és minden ország proletariátusa részéről tiszteletet érdemlő forradalmi cselekedettel a magyar munkásság leverte magáról a királyság és az oligarchia bilincseit és most itt áll, hogy teljes elszántságával, harcra készségével és ismert önfeláldozásával megmentse a forradaloan eredményeit. A magyar munkásság teljes tudatában van helyzetének és tudja azt is, hogy mit vár tőle a forradalmi ország, amely minden oldaláról szörnyű étvágyú nacionalista-imperialista támadásoknak van kitéve. A meggondolás és az adott lehetőségek jelölik meg tehát azokat az eszközöket, amelyeket a maga harcában a magyar proletariátus a kezébe vehet. Minden szervezett munkás érzi és látja, hogy az ország mai helyzetében és a társadalmi erők elhelyezkedésénél fogva is, az országot és a forradalmat csak az a kormányzat mentheti meg, amelynek kezébe a munkásság is odaadta a végrehajtó hatalmat. Semmiféle érdek sem követeli, hogy e pillanatokban egyetlen osztálynak emberfölötti erőkifejtése kísérelje meg az ország kormányzását és ezzel a forradalom útján egy olyan véres és kilátástalan bonyodalmat támasszon, amelynek végső eredménye végre is: külső hatalmak segítségével a reakció győzelme volna. A magyar proletariátustól egyetlen más ország proletariátusa sem vonhatja meg a bizalmát. A magyar munkásság ismeri a maga szocialista föladatait és kötelességeit s a fejlődésnek egyetlen alkalmát sem fogja kihasználatlanul hagyni, hogy a szocialista végcél felé nyomulhasson előre. Amennyi áldozatkészséggel, szenvedések és üldöztetések vállalásával jutott idáig, annyiszor megsokszorozott erőt és öntudatot állíthat majd a szocializmus győzelmének szolgálatába, mert kiharcolta a maga számára a szabad fejlődés eszközeit. Ennek konstatálása után meg kell állapítanunk azt is, hogy nem

1 volt semmi értelme annak, hogy az oroszok táviratát eltitkolják. Ha a kormány valóban közölni akarta a táviratot, akkor indítson szigorú vizsgálatot, kit terhel mulasztás és gondoskodjék arról, hogy a jövőben az ilyen eset ne forduljon elő. A magyar munkásságot nem kell félteni attól, hogy elveszti ítélőképességét. Népszava, 1918. november 20. „Szikratávirat Oroszországból." [Részlet.] A Népszava állítása valótlan. A kormány tudatosan hallgatta el a táviratot, mert félt a forradalom továbbfejlődésétől. Maga az SzDP is hasonló okokból titkolta el a felhívást. Ezt bizonyítja az is, amit Weltner Jakab: -»Forradalom, bolsevizmus, emigráció« (Szerző saját kiadása, 1929. 76. old.) című könyvében írt: »A Népszavában nem is akartam leközölni a szikratáviratot, mert tudtam, hogy ezekben a válságos időkben milyen zavaró hatású lesz, ha a nyomorgó munkások.. . olvassák.« Ez a néhány dokumentum is képet ad a burzsoá-szociáldemokrata kormány nép- és nemzetellenes törekvéseiről. Megmutatja, milyen kibékíthetetlen ellentét volt a forradalomra kész munkásosztály és a burzsoáziát támogató áruló szociáldemokrata vezetők között. Pedig szükség lett volna * A szikratávirat szövegét lásd: Lenin Magyarországról. Szikra 1954. 41—46. old. és Dokumentumok a Magyar Párttörténet tanulmányozásához II. Szikra. 1954. 59—62. old.