Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Wellmann Imre: A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárban / 211–221. o.
216. Wellmann Imre A kuruc portyázások miatt szűkebb térre szorult s bizonytalanná vált az állattenyésztés, a .földművelés s a (budai, csepeli) bortermelés is, mely a lakosság egyik fő jövátielmi forrását alkotta. 20 Már a felkelés első éveiben, mindennapos dolog, hogy a tanács előtt bepanaszolt adós a nehéz időkre, szegénységre, pénztelenségre hivatkozva kér haladékot a törlesztésre. 21 Magának a városnak a pénztára is annyira kong az ürességtől, hogy a kiváltságlevél kiváltásának ' költségeíré Proberger városbírótól kénytelen kölcsönt felvenni a városi jövedelmek lekötése ellenében. 22 1705 elején a mészárosok azzal állnak elő, hogy a marhahús fontját 1 polturánál drágábban adhassák, mert a hosszú ideje tartó körülzárás folytán rendkívül bajos marhát vásárolni, s a helyőrség ellátása' is sokba kerül. A tanács Pfeffershoven altábornagyhoz fordul, de a budai parancsnok sem tud egyebet mondani, mint hogy: türelem, a parasztok majd' eleget tesznek beszolgáltatási kötelezettségüknek. 23 Már 1704 nya-' rán az állatállomány, gabona- és lisztkészlet összeírására kerül sor; a tél folyamán valóságos ínség áll be, egyesek Ráckevéról akarnak gabonát szerezni, s a tanács- panaszt tesz a budai parancsnoknál a harmincados ellen, aki < illetéktelen yámszedésével elriasztja a veszélyek közt lisztet s egyéb élelmiszert hozó parasztokat; tavaszra a szükség odáig fokozódik, hogy 25 polgár Pféffersho vénhez folyamodik gabohakölcsönért — de csak néhány mérőt kapnak, azt is a város jótállásával. Később is nem egyszer úgy elhatalmasodik a nyomor a lakosságon, hogy a katonaságot kénytelen instálni kenyérkiutalásért. 24 Valóban a végső szükség jele volt, ha a polgárság a katonasághoz folyamodott segítségért: alig lehetett valami taszítóbb, riasztóbb hatású a városi lakosságra nézve, mint a szoldateszka kényuralma. A sok baj közül mit a hadinép hozott a polgárságra, az adóteher még nem is a legsúlyosabb. A bécsi kormány azonban kezdettől fogva világosan látta, hogy itt változtatni kell kizsaroló politikáján, ha siker reményével akarja felvenni a küzdelmet az adózó nép felkeléssé sűrűsödött elkeseredésével. A budai subdelegata commissio 1703 októberében sietett közölni Pest tanácsával, hogy I. Lipót, miközben az »elvetemült rebellisek«: kiirtásán fáradozik, nem feledkezett meg arról, hogy az oszágra kirótt 4 millió forintnyi adóösszeget kegyesen 3 millióra mérsékelje, s á katonai executiót szüneteltesse. 1704 elején újabb rendelet tudatta, hogy az uralkodó azoknak, akik személyesen felkelnek a kurucok elíen, adójukat, sőt hátralékukat is elengedi. 25 Mindez azonban, akárcsak a város régi kiváltságainak visszaadása, 2f \ nem sokat segített akkor, midőn a katonaság ott ült a lakosság nyakán, 1705 márciusában Pfeffershoven azzal a követeléssel állt " elő, hogy minden polgár adjon tehetségéhez képest a katonaság zsoldjára s egyéb elkerülhetetlen szükségre, majd az adóösszegbe beszámítják. A polgárság kiküldöttei a kívánságot telj esi thetetlennek nyilvánították: hogyan előlegezzenek pénzt, mikor elszegényedtek, maguknak sincs miből éljenek, s a polgárőrség, azután a katonaság beszállásolása és kiszolgá• 20 Uo. 701. 31 T. jkv. 1705. febr. 17., márc. 3., stb. 22 Uo. 1704. nov. 17., vö. L705. márc. 3. * a Uo. 1705. jan, 30. ... 24 Uo. 1704. aug. 19., dec. 1., 19., 1705. máj. 8., Miss: 79: 2 * Int. a. a. 727, 738. . 26 Pest lt.-a, Lajstromozatlan iratok 1705.
