Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

A Rákóczi-szabadságharc levéltára , 111 A felkelők a maguk részéről biztosok útján gondoskodtak a hatalmukba jutott megyék igazgatásának átszervezéséről. Az országos politikába a megyék és városok elsősorban követeik útján kapcsolódtak be. Így mindenekelőtt országgyűlések idején. A fejedelmi, ill. királyi meghívó kézhezvétele után megtörtént a közgyűlésen a követválasztás és elkészültek a követi utasítások, megbízólevelek, bennük a rendi jogok megtartására, megerősítésére irányuló meghagyásokkal, sérelmek felsorolásával. A megyéhez, ill. városhoz futottak be a követek részletes beszámolói. De a követküldés országos gyűlések idején kívül is egyre gyakoribbá, szinte állandóvá vált: a fejedelemhez különleges kérésekkel, helyi sérelmek panaszával fordultak; máskor Bécsbe, a politikai helyzet megfigyelésére vagy az elintézendő ügyek kijárására indítottak küldötteket. Ilyen esetekben is utasítások, beszámolók készültek. Amnesztia, trónváltozás, béketárgyalás, megkötött béke híre pátensekben jutott el a helyi szervekhez. Az alispánhoz, megyei hatósághoz intézett jelentések, levelek gyakran tudósítanak a helyszínen történt, de országos jelentőségűvé vált eseményekről: így Máramaros megyében 1703 nyarán a parasztok megmozdulásáról, a dolhai csatáról. Azok a parancsnokok, akiknek seregei a hadmozdulatok alatt valamelyik megye területére léptek vagy valamelyik város közelébe jutottak, siettek levéllel fordulni a megyei vagy városi hatóságokhoz. Ezt elsősorban a császári serégek parancsnokai tették, akiknek a megyei vezetőség többségének ellenállásával kellett számolniok s akik ezért nem takarékoskodtak a fenyegetésekkel és ígérgetésekkel. Amikor pedig a térség kiürítésére kényszerültek, hasonlóképpen további hűségre, az ellenféllel szemben ellenállásra intették és közeli felszabadítással kecsegtették a hátramaradókat. A helyi hatóságoknak, fenyegetések alatti kényszerhelyzetükben, de máskor a birtokát féltő középnemesség vagy városi polgárság megalkuvó magatartása miatt is, gyakran kellett írásban hűséget bizonysa tniok s gyanúbaesés ellen védekezniök; nem egyszer maguk siettek felvenni a kapcsolatot a bevonuló seregekkel, oltalomlevelet kérni, adót felajánlani. A parancsnokok több ízben felhasználták a megyei és városi hatóságokat hírszerzés, hírtovábbítás eszközeiként is. A vármegyékből és városokból került ki az országban folyó háború ember-, hadianyag- és pénzutánpótlása s innen van, hogy kuruc és labanc generálisoknak, tiszteknek a megyékkel folyó levélváltásában legtöbbet ezekkel a kérdésekkel találkozunk, akárcsak a fejedelemmel folyó levelezésben is. A felülről érkező parancsok katonaáUítást, inszurrekciót, közmunkát, fuvart, katona-elszállásolást (kvártélyt), de mindenekelőtt pénzes természetbeni (élelem, ruha, fegyver) adót követelnek, intézkednek az adókivetés és -beszedés módozatairól (a repartitio a megyék feladata volt), a kiállított sereg rendtartásáról, az ágyúöntés, salétromfőzés részleteiről. A megye nemesi s a város polgári vezetősége válaszol, előadja kéréseit és számos panaszát, különösen a túlhajtott adókövetelések, a katonák túlkapásai miatt. Ugyanezeknek az ügyeknek á kijárására hadseregparancsnokokhoz is küldöttek utasításokkal ellátott követeket. A megyék kuruc uralom alatt is minden eszközzel igyekeztek kibújni katonaállítási kötelezettségük alól (különösen, ha nemeseket kellett hadbaállítaniok), az adóterheket pedig a szegényekre hárították volna. Rákóczi határozottan szembeszállt mindkét irányú kísérletükkel.