Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Istványi Géza: Janits Iván: Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig. Budapest, 1940. (A Pázmány Péter Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai, 18.) / 507–509. o.

508 IRODALOM de ezek, úgy hisszük, lényegileg nem változtathatnak azon a képen, amelyet J, higgadt, gondos, minden részletkérdésre pontosan kitérő előadásából nyerünk. Az erdélyi vajdaság intézményét, mint J. adatai és okfejtése alapján most már bizonyosnak látszik, a XII. század végén szervezte meg III. Béla, még pedig bizánci mintára, A királytól kinevezett erdélyi vajda éppúgy egykézben egyesítette az egész Erdély közigazgatási, igazságszolgáltató, pénzes hadügyi vezetését, mint a bizánci thémáknak a császártól kínevezett stratégosai. Az erdélyi vajda hatásköre azonban az idők folyamán egyre inkább szűkült. Már a XIII. században kivette a király az ő közigazgatása alól a szászokat, majd a székelyeket, több kiváltságos várost és területet, mint Dést, Kolozsvárt, Tordát stb. és Beszterce, valamint Fogaras vidékét. A XIV. század közepéig bizonyos mértékben ezek a népek és területek is a vajda fennhatósága alá tartoztak. T. i. a vajda a kíráiy nevében tartott tordai bírói közgyűléseken, a generális congregatiókon, ezek fölött is bíráskodott. A székelyek és a szászok a XIV, század közepétől kezdve azonban elmaradtak a tordai gyűlésekről, A tordai generalis congregatiók intézménye ezután is megmaradt egészen a XV, század első évtizedéig, de ezeken akkor már csak a hét erdélyi megye nemesei vettek részt, A vajdai bíráskodás javarésze nem a congregatiókon, hanem az oktavális törvényszéken folyt le. Itt egészen a XV, század végéig a vajda helyettese, familiárisa, az alvajda elnökölt, a középkor vége felé a vajda már inkább személyesen vezette a tÖvénykezést, A vajdai szék a XV. század legelején magába olvasztotta a tordai generalis congregatiókat és ezentúl ez lett az erdélyi megyék számára az egyetlen föllebvitelí fórum. Az alvajdától az ügyek a királyi udvarba kerülhettek, itt a XIV, században a vajda intézkedett ezekben, a XV-ben pedig leginkább az országbíró. A vajdai szék mellett működött bizonyos kancelláríaszerű írásszervezet. Ez azonban, különösen eleinte még igen kezdetleges volt: a vajda, illetve az alvajda hivatalba lépésekor familiárisai közül kiválasztott egyeseket, akik mint protonotariusok és nótáriusok az oklevélkiállítás munkáját végezték. A vajda megváltozásával az írásos munka végezői is kicserélődtek. Ily módon természetesen nem fejlődhetett ki olyan szinte hívatalszerűséggel dolgozó írásszervezet, mint a királyi kancellária. Bizonyos előrehaladás mégis megfigyelhető. J. több kancelláriai alkalmazott hosszabb ideig tartó működését állapította meg, akik bizonyos ranglétrát futottak be a kancellária szolgálatában. A kancellária szervezetének és az oklevéladás menetének fejlődésében természetesen a királyi kancellária hatásának van nagy szerepe» A kancelláriai munka középkori rendszertelenséggel folyt, néha csináltak fogalmazványokat, többnyire azonban csak a per elsőbb fázisaiban fölvett oklevelek hátlapjára felrótt